Jelképesen átlépték a határt Abán

Amikor az Atilla Király Gimnázium kapuja elé érünk, három fiú fogad bennünket. Mondják is az instrukciókat: a bejárót szabadon kell hagyni, és az iskola udvarára már nem lehet akárhol betérni. Miután megfeleltünk a beléptetés szabályainak, az udvarra érünk, ahol az ünnepi ruhába bújt diáksereg sátrak árnyékában hallgatja a beszélők sorát. A tanulókat és tanáraikat Szilasy György igazgató és Kossa Lajos polgármester köszönti, akiket aztán Mongólia magyarországi nagykövete, Batbayar Zeneemyadar követ.

– A mongolok a hunok leszármazottjai, a magyarokat pedig Európa több helyén is a hunok utódjainak vélik. Éppen ezért sok közös vonása van a két nemzetnek, a magyarnak és a mongolnak: nomád népként a birkózás, az íjászat és a lovászat továbbra is hangsúlyos szerepet tölt be a mindennapjaikban. A mongolok július 11-én kezdődő ünnepsorozatában például ebben a három témakörben versenyeznek a helyiek, és a gyermekek a mai napig imádnak birkózni. Mindemellett a mongol férfiaktól nem illik megkérdezni, hogy tudnak-e lovagolni, hiszen az éppen annyira sértő számukra, mintha azt kérdeznénk, tudnak-e olvasni – mondja el a nagykövet, majd kitér a történelmi sajátosságokra is.

– Mongóliának is van egy saját Erdélye: Dél-Szibériában, a Bajkál-tó mellett mintegy egymillió mongol él, az országtól elcsatoltan – teszi hozzá.

Az itt elhangzottakat Cey-Bert Róbert Gyula, az Atilla: a hun üzenet című könyv írója egészíti ki. Mint rámutat, Magyarország egyes idegen nyelvi elnevezései – például a ‘Hungary’ – arra utalnak, hogy a hunok népe vagyunk: az összetételben a ‘gar’ jelenti a népet, nemzetet.

– Nyelvi-kulturális kötelék is van a két nemzet között: csak a mongollal hatszáz közös szavunk van, és – például a birtokos jelzőt tekintve – néhány ponton a nyelvtanunk is egyezik. Sőt, a Csodaszarvas-legendát tekintve a keleti rokonainknál is megvannak az általunk ismert meseelemek – húzta alá az író.

Ezt követően Csámpai Ottó, a Nagyszombati Egyetem professzora könyveket adott át a fogadóintézménynek, majd egy zenés kitekintő után a diáksereg a még zárt kapuajtók elé vonult. Itt a test-szellem-lélek jegyében három sikeres próbát álltak ki a tanulók, akik előtt kitárult a saját maguk és tanáraik által készített, önkormányzati forrásból finanszírozott bejáró. Sasvári Sándor színművész énekét követően a vendégek meglátogatták a Sárvíz Alapfokú Művészeti Iskolát, s három smaragdfa-csemetét ültettek el az életfás osztályok tanulóinak közétkeztetését biztosító, nemrég megnyílt Háromkalász étterem leendő fűszerkertjében.