Ünneplőbe öltözött lélekkel! – Sárbogárdon is zajlik a választás

Sárbogárd 4-es szavazókörben adtunk egymásnak randevút Leszkovszki Albinnal, Sárbogárd köztiszteletben álló, ikonikus alakjával. Mielőtt szót válthattunk volna, többen megszólították, megölelték A Tanár Urat.

Nyolcvanhárom éves: generációkat tanított Bogárdon a magyar irodalom és a történelem csodáira, megjelent három könyve, a városi vegyes kar alapító tagja, munkásságát Sárbogárd és Fejér megye is díszpolgári címmel ismerte el.

– Nem jössz még próbára – mintegy kijelentve firtatta tőle Szabados Tamás, a Bogárd-Dal Egyesület elnöke, kórustársa, akivel szinte egymást váltották az urnánál.

– Rosszalkodik a lábam – magyarázta a megszólított.

Vagy 22 Celsius fokot mutat a hőmérő így délidőben, árnyékba húzódunk hát a beszélgetés erejéig.

– Boldogsággal tölt el, ahogy látom, hogy mindenki ünneplőbe öltözve járul az urnák elé – mutat Leszkovszki Albin a bejárat felé. – Így is való, mert kivételes a mostani választás. Nem szavazást mondok, hanem választást – emeli fel a mutatóujját –, nem mindegy ugyanis. Ünneplőbe öltözik a szívünk, a lelkünk ilyenkor! És végre itt a tavasz! Vagy a nyár? – kacsint hamiskás mosolyával.

– Bár a természetet nem lehet becsapni, de úgy érzem, így a nyolcadik x-en túl is hittel forgatom meg magamban az ország sorsát – teszi még hozzá. – Hisz itt vannak a gyerekeink, az unokáink! Úgy vélem, Magyarország jövője mindannyiunk felelőssége.

– Hogyan telik a napod további része, Tanár Úr? – kérdezem tőle.

– Haza kocsikázunk – pillant az autó felé. – Már vár a sofőröm… a feleségem – mosolyog. – Félig kész az ebéd, megebédelünk, kicsit pihenek, majd folytatom negyedik könyvem írását.

– Van már munkacíme?

– Most megfogtál… Igazán még nem is gondolkoztam róla. Maradjunk annyiban, hogy a múltról, a jelenről és a jövőről szól. Csak így egyszerűen…