A hagyományőrzés egyben hagyományteremtés Pusztaszabolcson

A szemem megakad a 100 darabos puzzle egyikén-másikán: a gőzmozdonyon (elvégre Pusztaszabolcs vasúti település) vagy a kéttornyú katolikus templom fotóján (melyet a 20 legszebb vidéki art deco épület sorában tartanak számon). Katalinnal mégsem kezdünk neki az amőbaszerű darabok összeillesztésének. Beszélgetünk: hagyományőrzésről, helytörténetről, szívről és lélekről, hitvallásról.

A szabolcsi emberekről, lokálpatriótákról, felnőttekről, fiatalokról, akik őrzik, ápolják értékeiket. Mert a múlt életünk része. Azt mondják a helybéliekről: itt csaknem mindenki értékőr!

A Pusztaszabolcsi Helytörténeti Gyűjtemény jelenlegi kiállításának magját 1997-ben mutatták be a középiskolában, aztán a kiállított tárgyak számának növekedése, a megváltozott környezet és a továbblépés, a fejlődés igénye találkozott az önálló épületbe költözés lehetőségével.

De kezdjük sorjában. A Pusztaszabolcsi Hagyományőrző és Hagyományteremtő Közhasznú Alapítványt 1998-ban jegyezték be.

Hagyományőrzés, helytörténet

Az alapítvány a település helytörténetével, hagyományőrzésével foglalkozik – tudom meg Czöndör Mihályné Joó Katalintól, az alapítvány egyik alapítójától. A nyugdíjas pedagógus a helytörténeti kiadványok felelős szerkesztője, koordinálja az önkormányzat és az értéktári csoport közötti munkát, valamint a külső kapcsolatok felelőse.

A Hagyományok Házát – az épület a régi MÁV-iskola volt – és vele együtt a helytörténeti gyűjteményt 2014 júliusában adták át.

Nem működik magától, tenni is kell érte

– A ház, a gyűjtemény nem csupán a kiállított tárgyak összessége, hanem korosztályokon átívelő összekötő kapocs, valódi közösségi tér – erősíti meg Katalin. – Eszmeiségéhez szorosan kapcsolódik a megyében egyedülálló, immár 41 kötetes helytörténeti kiadványsorozatunk. Beszélgetőtársam úgy mondja: a kiállítást és a könyvsorozatot is úgy álmodták meg, hogy azok a mindennapi élet, a hétköznapok és az ünnepnapok elválaszthatatlan részei legyenek. Persze mindez nem önmagától működő, tenni kell érte. És itt kerülnek a képbe az értékőrök: az intézmények, a civil szervezetek, az egyesületek, a klubok – maguk az elhivatott pusztaszabolcsi emberek. Mindenben számíthatnak Csányi Kálmán polgármesterre és a képviselő-testületre – hozza elő kalauzom. Az önkormányzat dönt a települési értéktárról, melynek gondozásával az alapítványt bízta meg. A Települési Értéktár Bizottság elnöke Katalin férje, Czöndör Mihály önkormányzati képviselő. Nem felejtik Gubicza Tibor korábbi polgármester és országgyűlési képviselő személyét, aki bár más településre költözött, örökké pusztaszabolcsi marad. A kackiás bajuszú férfiú annak idején a gyűjtemény első, 14 tárgyból álló tételét ajánlotta fel.

Órákig el lehet időzni a tárgyak között

Az alapítvány kuratóriumának elnöki tisztét Molnár Sándor tölti be, a kuratórium tagja Ádám László (az értéktár csoport vezetője), Ádámné Farkas Beáta, Ármai József és Bartókné Piller Magdolna.

Katalin körbevezet a két nagy helyiségen, a kiállított tárgyi emlékek, a fotográfiák, a dokumentumok, a helytörténeti szakkönyvek, a szőttesek, a régi bútorok mind-mind magával ragadók. Órákig időzhetnénk valahánynál.

Aztán a kapcsos könyveket mutatja. A Települési Értéktár Kapcsos Könyvet 2014-ben nyitották, mely nyolc fő csoportban hozza a város helyi értékeit: Agrár- és élelmiszergazdaság; Egészség és életmód; Épített környezet; Ipari és műszaki megoldások; Kulturális örökség; Sport; Természeti környezet; Turizmus és vendéglátás. A Kulturális örökség fejezet tartalmazza azt a három értéket, amelyek Pusztaszabolcsot képviselik a megyei értéktárban: a Szent Imre katolikus templom barokk orgonája, a Hagyományok Háza, helytörténeti gyűjtemény és a helytörténeti kiadványok.

Segítettek megalkotni erdélyi testvértelepülésük külhoni értéktári könyvét is, mely a Kisiratos Értékei Kapcsos Könyv 2016. elnevezést viseli. Nagy hangsúlyt fektetnek a szabolcsi és az iratosi gyerekek „cseretalálkozóira”.

Szakkörök és foglalkozások

A Hagyományok Házában szakkörök működnek, s különböző foglalkozásokat, vetélkedőket tartanak. A kézimunka szakkört Börzseiné Győry Éva vezeti már három éve, népszerű a családfakutatás, a gyerekeket Hungarikum játszóház várja (saját találmányuk a Szójátékok a hungarikumokról, valamint a Fejér Megyei Értéktár memóriajáték). Sikeres találkozókat szerveztek: például a Salina egykori dolgozóinak vagy a Cikolapusztáról elszármazottaknak. A konyhakerteket is értéknek ítélik, a Látó utak a tapasztalatcserére épülnek, legutóbb diákokkal jártak a Felvidéken, értékfelmérést folytattak Csallóközaranyoson és környékén.

A ház négy napon át várja a vizitálókat, nyitvatartása a következő: kedd és szerda 10-12 és 15-17, péntek 10-12 és vasárnap 15-17 óra. A felügyeletet és a tárlatvezetést önkéntes munkában végzi Fehér Mihályné Magdolna, László Jánosné Erzsébet és Mányi Lajosné Erzsébet.

– Pusztaszabolcs 10 éve város, a kerek évfordulóra nemcsak a település, de az alapítványunk is készül – mondja Katalin. – A ház falán újabb emléktáblát szeretnénk avatni, mely az elképzelések szerint az egykori pusztáknak állítana emléket… Mostanában többet bogarászom a katonai térképeket, mint egykor a hadvezetők – teszi hozzá mosolyogva. Négy pályázatuk is folyamatban van, újabb kiadványok megjelentetését tervezik. Katalin kalendáriumot készítene.

Hitvallásaként végezetül Tímár Máté gondolatait idézi: „Otthon csak egy helyén, egyetlen táján lehetünk a világnak. Ott, ahol a bölcsőnk ringott, és ahová hűlt porainkat szánjuk. Belső iránytűnk mindig arrafelé mutat. A Szülőföld sors! Tagadni gyalázat, elhallgatni szégyen, megvallani megkönnyebbülés.”

BAROKK ORGONA, HELYTÖRTÉNET ÉS KIADVÁNYOK

Pusztaszabolcsot három érték képviseli a Fejér Megyei Értéktárban.

A Szent Imre római katolikus templom barokk orgonája

Az orgona története a 17-18. század fordulójára nyúlik vissza, eredetileg az esztergomi ferences Szent Antal-templomban állt. A hangszer építője és pontos építési ideje nem ismert, de első igazolható formájában még egymanuálos, pedálos, hátul játszós hangszer volt. Az orgona 1941-ben, újsághirdetés útján került az akkor újonnan épült pusztaszabolcsi templomba. 2002-ben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával kezdődhetett meg az orgona megmentése, 2003-ban a Kulturális Örökség Hivatala műemlékké nyilvánította.

A 2004-re elkészült hangszer Magyarország legrégebbi és legteljesebb állapotban megőrzött, kétmanuálos nagyorgonája. Az orgona megmentése, megújítása Baltási Nándor esperes-plébánosnak és Csányiné Pergel Andreának, a Pusztaszabolcsi Értékmentő Egyesület elnökének köszönhető.

Hagyományok Háza, Helytörténeti Gyűjtemény

A gyűjtemény a nemzeti kulturális örökség része, amely nem csupán a kiállított tárgyak összessége, hanem korosztályokon átívelő összekötő kapocs, amely az elmúlt években emelte a település rangját, öregbítette hírnevét. A kiállításon a régi használati tárgyakon túl jelentős a fotógyűjtemény és a forrásértékű dokumentumok köre, emellett helytörténeti szakkönyvek, szőttesek és régi bútorok is láthatóak.

Helytörténeti kiadványok

A rendszerváltás utáni első helytörténeti kiadvány 1997 nyarán jelent meg, bemutatva az akkori gyűjteményt, röviden vázolva Pusztaszabolcs történetét. 1997 és 2008 között számos kötet látott napvilágot, melyek sorozatba fűzve szerveződtek, Községtörténeti füzetek címmel. A sorozatban óvoda- és iskolatörténeti, diákok pályázatai, néprajzi jellegű, egyházzenei, üzem- és vasúttörténeti, civil szervezetek történetét feldolgozó köteteket találunk. 2008-ban Pusztaszabolcs városi rangra emelkedett, ekkor a sorozat a Pusztaszabolcs anno címre váltott. 2008-ig 15, 2009-től napjainkig 26 kötetet adtak ki. A tavaly megjelent 41. kötet A gépállomástól a Salináig – Kis pusztaszabolcsi ipartörténet (1948–2002) címet viseli.