A Szent Korona egyik története: örmények és hunok készítették?

Az 1978-ban Amerikából hazatért Szent Koronát 1983-ban vizsgálhatta meg először független kutatócsoport. Csomor Lajos aranyműves vezette a csapatot. Két és fél éves felkészülés után jelentkeztek be a vizsgálatra.

– Hetente, kéthetente összegyűltünk, 1982 nyaráig csináltuk ezt a felkészülést – nyilatkozta lapunknak.

Mindent számba véve és megvizsgálva maradt 67 kérdésük, amelyekre, úgy gondolták, választ csak akkor kaphatnak, ha a kezükbe adják a koronát.

– Megtudtam, hogy a korona átadásának egyik feltételéül azt szabták az amerikaiak, hogy a magyar vezetésnek engedélyeznie kell a korona tudományos vizsgálatait – idézte föl az aranyműves.

Csomor Lajos 1982-ben kérvényezte a vizsgálat lehetőségét, amelyre végül 1983 márciusában kerülhetett sor. Megjegyzendő, olyan feltételt szabtak a kutatóknak, hogy ők semmiképpen sem cáfolhatják meg az addigi tudományos álláspontot – akármit is találnak.

– Az aranyműves vizsgálat kiértékelésnek az lett az eredménye, hogy a korona szerkezetileg egységes – tette meg első megállapítását Csomor.

A koronának három fő része van: a keresztpánt, a párta és az abroncs. Csomor Lajos csapatának vizsgálata szerint a korona hátsó felén lévő három földi uralkodót ábrázoló kép nem volt rajta eredetileg. A korona tetején lévő kereszt pedig nem ferde, hanem – természetesen – egyenes volt.

– Az is kiderült, hogy nem tizenkettő apostolkép volt a keresztpánton, hanem nyolc. Világossá vált, hogy a párta és az abroncs egy anyagból készült. Ez azért fontos, mert a párta az abroncshoz képest aszimmetrikusan van felszerelve – állítja Csomor.

Az aszimmetria miatt érvel amellett a szakember, hogy egy időben készült a párta és az abroncs. Mások szerint a párta az abronccsal egy önálló, női korona volt. Ennek mond ellent ez az aránytalanság. Hét milliméter a differencia. Csomor Lajos véleménye szerint a keresztpánt nélkül sosem hordák a magyar koronát.

– A korona tartalmazza azokat a műszaki, szakmai jeleket, miszerint egy időben és egy helyen készítették a részeit – emelte ki ismételten.

A második, nyári vizsgálatra orvosi műszereket – szemfenékvizsgálót, gégetükröt – is vittek magukkal.

Csomor Lajos ekkor vette észre, hogy az egyik belső zománckép egy része hiányzik.

– E képhez tartozó felirat maradványa nem olyan, mint a másik hét apostolnál olvasható írás, amelyek a sanctus (szent) rövidítésével kezdődtek, hanem ez: Artholo – mondta.

Hol és mikor készült a Szent Korona? A vizsgálatok után ezt kezdte el kutatni Csomor Lajos. Legelőbb azonos technológiával készült tárgyak, régészeti leletek keresésébe fogott. Illetve olyan helyet és időt keresett, ahol egy időben volt használatban a latin és görög nyelv. Hiszen a koronán e két írás egyaránt olvasható.

– A két korona elmélete 1790-ben éppen abból indult, hogy kétféle írás van a koronán – mutatott rá ennek jelentőségére.

– Olyan helyet kellett keresni, ahol a készítés időpontjában egyszerre írtak görögül és latinul – magyarázta.

A Szent Koronán lévő zománcképekhez hasonlók egykor – Csomor kutatása szerint – a Kaukázusban, a mai Grúzia területén készültek. Ő maga 1993-ban járt Tbilisziben a kutatása miatt.

A szakember véleménye szerint Kárpát-medencei és dél-ukrajnai leletek alapján a Szent Korona aranyépítményén alkalmazott technológia hun kori, legfeljebb ötödik század végi. Csomor nem mellesleg a Szent Koronán lévő két katonaszent ruházatán olyan motívumokat fedezett fel, amelyeket 4-5. századi hun katonák viseltek!

Nos, hol létezett a 4. században, a Kaukázus környékén olyan kereszténység, ahol latinul és görögül egyaránt írtak? Hívott elő újabb, pontosított kérdést a kutatás állapota ezután.

Térjünk itt vissza arra, hogy kit takar a koronáról hiányzó képnél olvasható név: Artholo!

Csomor Lajos tavaly nyári kutatási eredménye szerint Artholo valójában Szent Bertalan, aki az örmények legnagyobb szentje.

Csomor szerint az örmény egyház térítette a kaukázusi hunokat és magyarokat – már a Kr. u. 1. századtól kezdve –, s Artholo neve első térítőként is értelmezhető.

– A Szent Korona készítők az örmény egyházhoz tartoztak, a keresztpántos koronaforma pedig egyértelműen hun: a Szent Koronát a Kaukázusban, az ottani hun–magyar népek között, az örmény egyház fennhatósága alatt tervezték meg – összegzett Csomor.

Az időbeliségét a harmadik század legvége és a negyedik század közé teszi a kutató, amikor e terület római fennhatóság alatt állt. A római kereszténység hivatalos írásmódja ekkoriban a görög és a latin volt. 406-ig nem volt saját írásbelisége az örményeknek.

– A Szent Korona művészettörténeti szempontból a világ egy legértékesebb műtárgya, régészeti szempontból az egyik legkülönlegesebb. Nemcsak a jelképe, hanem a tulajdonosa is a magyar államnak, rendelkezik a Magyarország feletti főhatalommal. Szakrális tárgy is, mert a hatalom, amit hordoz, Jézustól származik – méltatta a Szent Koronát Csomor Lajos.