Csengettyűs utánpótlást nevel a besnyői Czumpft Krisztina

Nem kifejezetten szokványos hangszeren játszol. Miért épp csengettyű? Honnan jött az ötlet, hogy csengettyűzni tanulj?

Egy véletlennek köszönhetem ezt a lehetőséget. Zeneóvodába jártam, valamint a helyi zeneiskola már majdnem végzős diákja voltam, mikor zenetanárom, Nyersné Vajda Márta az egyik óra után marasztalt, hogy nézzem meg, mi is ez a csengettyűzés, amit ő és pár tanítványa csinál. Bementem, megnéztem, s ott maradtam. Immár 11 éve „nem szabadulok” a hangjuktól.

Mindig is közel állt hozzád a néprajz, a népi hagyományok. Hogyan örökíted tovább a tanítás során az utánunk jövő nemzedéknek?

A népi játék foglalkozás és a zeneóvoda ősszel indult el a Besnyői Pöttömsziget Óvodában.

A népi játékok, a népzene, a népmesék, népszokások világába vezetem be őket heti rendszerességgel. A tavaszi félévben vajdasági gyűjtésekből válogatok játékokat, dallamokat. Emellett pedig Benedek Elek, Illyés Gyula által gondozott népmeséket hallgathatnak meg.

A zeneóvoda szakkörön a magyar nyeles csengettyűkkel való megismerkedés után egyszerűbb, 2-3 hangból álló gyermekdalokat tanulnak meg eljátszani a gyerekek. Ebben a korban még nem szerezték meg a kottaolvasás készségét, így egy alternatív megoldás segítségével szólalnak meg például a Süss fel nap, vagy a Lipem-lopom a szőlőt dallamai. Az órákon az Ulwila-módszer egy átalakított változatát használom, ez minden alkalommal sikerélményhez juttatja őket, motivációt ébreszt bennük, hiszen könnyen, hamar képesek megszólaltatni különféle dallamokat. Ami pedig igazán csodálatos dolog, hogy ez alkalmazható enyhén vagy súlyosan értelmi fogyatékos gyermekek zenei nevelése során is. Olyan jó látni, hogy pár percen belül mosolygó arcokkal ülök szemben, hiszen örülnek, hogy valami nagyon különlegeset alkotnak. Mindemellett a gyermekek a hangszerek változatos világába nyernek betekintést, a zenepedagógia mellett teret kapnak a drámapedagógiai gyakorlatok is, melyek még színesebbé teszik a foglalkozásokat.

Az országban egyedülálló a zenekar? Ti voltatok az elsők, akik csak ezzel az egyfajta hangszerrel zenéltek? Hungarikum – várományosak is vagytok, hogy élitek ezt meg? Sokat koncerteztek külföldön a mai napig?

Nem az elsők vagyunk, akik ezekkel a hangszerekkel elkezdtek játszani, de az elsők között voltunk, valamint azt bátran mondhatom, hogy a Szironta Együttes több mint 10 éves munkájának köszönhető, hogy Magyarországon megsokszorozódott azon csengettyűs együttesek száma, melyek mind iskolai, mind pedig magán-szerveződések keretében alakulnak hazánk egész területén.

Minden alkalommal májusban fórumot biztosítunk ezen együtteseknek. Az idei évben 12. alkalommal kerül megrendezésre a CsengőFest nevet viselő rendezvényünk, amelyre várunk mindenkit nagyon sok szeretettel Besnyőre.

2010-ben kaptuk meg ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy a csengettyűk hungarikum-várományosak lettünk.

Több ízben koncertezhettünk már határainkon túl is, reméljük, ez a közeljövőben is megvalósulhat.

Az utánpótlás-nevelésről tudnál mondani pár szót? Hány éves gyerekeket tanítotok, és milyen módszerekkel? 

Már korábban is volt utánpótlás nevelésre kísérletünk, melynek köszönhetően többen be is állhattak a Szironta Együttesbe zenélni. Az elmúlt év változásai azonban azt hozták, hogy több tag sajnos nem tudta tovább folytatni együttesi tevékenységeit.

A korábban említett óvodai foglalkozások nem titkolt célja, hogy ezekből a pici gyerekekből valaha majd tagokat köszönthessünk magunk mellett.

Jelenleg a besnyői Arany János Általános Iskolában zajlik egy tehetséggondozó csengettyűs foglalkozás, melyet a kisiskolás korú gyermekek körében valósítok meg. Örömmel fogadtam az elmúlt időben az érdeklődést tanároktól, gyerekektől, szülőktől, hogy nem lehetne-e a többi osztályban is elindítani ezt a foglalkozást. Jelenleg az igényfelmérés szakaszában jár a művelet, és ha megfelelő számú gyermek jelentkezik, akkor tavasszal elindul a többi osztályban is.

Milyen további tervek vannak a zenekar életében? További fellépések, CD-k, esetleg együttműködések más zenekarokkal, kórusokkal?

Jelenleg egy nagy átalakuláson megy át az együttes.

Mint már említettem, korábban néhány tag befejezte tevékenységét, így már 2017-es decemberi szezonunk is új formában valósult meg. Nem az eddig ismert magyar fejlesztésű, hangolt, nyeles csengettyűkkel, hanem a nemrégiben beszerzett amerikai csengettyűkkel tettünk eleget fellépési felkéréseinknek. Nagyon izgultunk, hogy vajon sikerülni fog- e. És sikerült, nem is akárhogyan!

A Besnyői Népdalkörről mesélj kicsit, milyen szereped van ott, mit csinálsz? Sok fellépése van az asszonykórusnak? Milyen szempontok alapján választják a dalokat?

A Besnyői Népdalkörrel megfordult a világ az utóbbi időben.

Egy ideje már, hogy citerán kísérem őket. Vezetőjükkel közösen választjuk ki a dalcsokrokat. A decemberi időszakban adventi dalokat tanultak, melyekben nemcsak a dallamot halljuk, hanem egyszerűbb, csengettyűs harmóniákkal színesítik a dalokat. Január eleje óta készülünk új dalokkal, melyek majd tavasszal csendülnek fel fellépéseiken.

A népdalkör tagjaiból alakult egy bátor kis csapat, akik magyar csengettyűkkel játszanak. Tavaly tavasszal kezdtem meg velük a munkát, azóta már számos fellépésen vannak túl, részt vettek a 11. CsengőFest rekordkísérletében, amelyben Beethoven Örömódáját zengte 292 csengő. Első önálló fellépésük a Népdalkör rendezvényén július elsején volt.

Mit gondolsz, mennyit tett hozzá az életedhez, hogy ezzel foglalkozol? A jövődet is ebben a témakörben, környezetben képzeled el?

Foglalkozások megtartása, szakkörök megtartása, táboroztatás koordinálása, a jelenlegi óvodai, iskolai foglalkozások, a népdalköri tevékenységek teszik ki a mindennapjaimat. Ez lett a munkám. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szerencsés leszek, hogy azt csinálhatom, ami a hobbim.

Végezetül pedig Kodály Zoltán szavaival zárnám válaszomat: „ Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét s ami benne érték, azt mind meghatványozza.”