A Velencei-tó új életre kel

A 14 milliárd forintos Európai Uniós Velencei-tavi projekt 2021 nyaráig zárul le, s olyan nagy volumenű beruházás lesz, amely hatással lesz a víz teljes élővilágára, az ott lakók életére, horgászatra, turizmusra egyaránt.

A vízjogi engedélyezéseket követően kezdődhet meg a munkálatok gyakorlati része. Mivel kiemelt kormányzati beruházásról van szó, ezért várható, hogy gyorsított folyamat során kaphatja meg a végleges kiviteli engedélyeket a projekt. Ez azt jelenti, árulta el Csonki István, hogy még idén kezükben lehet az összes szükséges dokumentáció és a téli szezon végén, tavasszal állhatnak is neki projektnek. Ám addig sem áll a munka, ugyanis a MOHOSZ egy korábbi projektjét, illetve annak kiviteli tervét átvéve a halbölcsők és halívó helyek kialakításához szükséges engedély napokon belül rendelkezésükre áll. A jogerőre emelkedéssel tehát indulhat a nagy partfal rekonstrukciós munka első üteme.

Munkálatok időben és térben

A pontos ütemezési tervet csak a kiviteli tervek és engedélyek meglétével lehet kialakítani. Ám erre még csak a közeljövőben kerül sor, így a lakossági fórumon is mindenkit érdeklő „mikor?-hol?” kérdésekre még nem tudnak pontos választ adni a szakemberek. Az azonban biztos, árulta el a vízügyi igazgató: a strandterületek nyári használatba vételére mindenképpen ügyelnek. Csak akkora partszakaszt bontanak ki ősszel a strandokon, amekkorát a fürdési szezonra helyre is tudnak állítani. Tehát nagy valószínűséggel lesznek a projekt ideje alatt olyan fürdős partszakaszok, amelyeknek egyik része már megújult, másik része viszont még nem.

- Próbáljuk majd úgy elhelyezni a munkálatokhoz szükséges, illetve akkor keletkező anyagokat, hogy azok ne zavarják a közlekedést, üdülést, turisztikát. Ez nagyon szoros ütemtervet igényel. Az alacsony vízállás miatt egyébként a téli időszak kedvező a partfalépítéshez, ám nem ideális a betonozásnak, hiszen fagyban nem szerencsés. Szoros lesz tehát a tempó – szögezi le Csonki..

Halbölcsők és ívó helyek

A halbölcsők kialakítása a Velencei-tó két területét érinti: a Sukoró-Pákozd közötti részt, ahol volt zagytereken természetes halívó helyeket alakítanak ki. A lapos, rézsűs-füves helyeket kedvelik a halak, ám a Velencei-tónál a rekreáció elkészültével ezek megszűntek. Ezeket állítják vissza a projekt első ütemében: lenyesik a területet, mellyel lapos-emelkedős, úgynevezett lídós terület alakul ki, amely tavasszal víz alá kerül, s ott tudnak majd szaporodni a halak. A másik rész Dinnyésnél lesz, a MOHOSZ horgászközpontja melletti zagytereknél. Gátjai megmaradnak, ám a benne lévő anyag kiemelésével medencét alakítanak ki. Ebbe folyhat majd zsilippel szabályozottan a Velencei-tó vize. Az elképzelések szerint a körbejárható, zárt medencés víztérben anyahalak kapnának helyet, amelyek így védett helyen ívhatnak, a kishalak pedig, a ragadozóktól védve növekedhetnek fel. A munkaterület átadása idén megtörténhet. A lakosságot azonban ez még nem igazán érinti: a földmunkák ugyanis kizárólag külterületeken zajlanak.

Partvédőmű rekonstrukció

A Velencei-tó szinte teljes kiépített partvédőmű vonalát érinti a felújítás, melynek kapcsán Csonki István leszögezte: egyetlen egy méterrel több partvédőmű nem épül, sőt, rövidülnek ezek a szakaszok, hiszen több helyen kinyitják a partfalakat. Olyan lejárókat és lídós helyeket alakítanak ki, amelyekkel a kiépített partfalak megszűnnek és természetes szakasz alakul ki. A hetvenes évek kotrási munkálatai előtt kétharmad nád és egyharmad víz jellemezte a Velencei-tavat, ám ez az arány éppen fordítottja lett mára, azaz a tó kétharmada szabad vízfelület lett. Ezzel nagy vízterek alakultak ki – ahol a térségben uralkodó észak, észak-nyugati szél keltette hullámok jelentős eróziós hatással bírnak. Magyarán a szabad utat kapott szél keltette hullámok erősebben koptatják a partfalakat, amelyek, ha nincsenek megerősítve, kiépítve, hamarabb tönkremennek, pár év alatt elmosódnak. Ezért lényeges, hogy hol és mekkora szakaszon bonthatják ki és lídósíthatják a partot. Ahol nincs megfelelő – például nádas – védelem, ott nem lehet túl hosszan, csak 4-5 méteren megbontani az épített partfalat. Ám ez is fontos lépés, hiszen már ekkora hely is elég arra, hogy a strandolók könnyebben vigyék a matracot, szörföt, gyereket a vízbe. Ezért készült a tervben az áramlástani vizsgálat, amelyre alapozva jelölték ki a kibontható szakaszokat. Magáningatlanokon pedig nem készül partvédőmű – tette hozzá Csonki: csak állami és önkormányzati területeken.

Kotrási munkálatok

A Velencei-tóban, a mostani projektbe beemelt kotrási munkálatokon túl, jóval nagyobb területeken is lehetne kotrást végezni. Ebből az uniós forrásból azonban csak olyan fejlesztések, munkálatok finanszírozhatók, amelyek önfenntartók. Vagyis például nem fér bele a természetes feltöltődés miatti „feliszapolódás” elkotrása. A vízbe ugyanis folyamatosan érkezik a por, a hordalék, a növényzet visszapusztul, amely állandóan emeli a mederfenék szintjét. Ez a folyamat akkor sem áll meg, ha kikotorják a felgyülemlett iszapot. Olyan munkálatok azonban beleférnek a projektbe, mint a hajóöblök rendbetétele, ahol jelentős kommunális hulladék is terheli a medret.

Az áramlásjavító kotrási munkálatok nagyon fontos részét képezik a projektnek. A Velencei-tó ugyanis jelenleg olyan „állóvíz”, amelynek frissítése, áramlásának javítása nehéz feladat. Ennek oka, hogy a tóban nincs meg az a természetes cirkuláció, amely ezt lehetővé tenné. Nagyon közel található ugyanis egymáshoz a tó fő táplálója, a Császár-víz és a kivezetés, azaz a Dinnyés-Kajtori csatorna – szinte együtt van Dinnyésen mind a kettő, tehát a tó másik oldalára, Velencére már nem jut el a friss víz.

Olyan vízi csatornarendszer kialakításával lehet ezt megoldani, amely nem csak a víz minőségét javítja és járhatóvá teszi a területet, de a növényzet visszatelepülését is segíti. A nem megfelelő áramlás miatt feltöltődött víz mentén ugyanis, a tó magas sótartalma miatt egyfajta kéreg képződött a szárazra került iszaprétegen, melynek hatására sok helyen eltűnt a nádas. Dinnyés felöl jól látható ennek hatása: hatalmas üres foltokban tűnt el a növényzet és alakult ki a helyén kemény, sós réteg, alatta a híg iszappal. Ezért kell kialakítani egy olyan csatornarendszert, amely a vizet visszavezeti a területre. A kikotort anyagból pedig a középső vízterületeken alakítanak ki fészkelő helyeket a madaraknak.

Hordalékszűrő rendszerek kialakítása

A tó feltöltődési folyamatához hozzájárul a hegyoldalból lefolyó s a sztráda alatt átvezetődő északi parti vízfolyások hozta hordalék. A cél, hogy olyan ülepítőtereket alakítsanak ki, amelyek egyfajta medencés labirintusrendszer segítségével szűri ki a hordalékot. Továbbá, gondolván az ember okozta szennyező balesetekre – például a tó menti autóutakon bekövetkező károkra, melyek során üzemanyag, olajszármazék folyhat a vízbe – a vízfolyások bevezetési területein úszó-merülő falakkal erősített vízminőségi, kárelhárítási helyeket alakítanak ki. Az olajszennyezés tóba jutását tudják ezzel a módszerrel megakadályozni a szakemberek.

Hatás a tó élővilágára

A nemzeti park folyamatos kontrollt gyakorol a munkálatok idején, magyarul minden munkafolyamatnál ott lesznek. A tengermelléki káka tekintetében például, amely szigorúan védett növény, európai szinten is egyedülálló összefüggő szőnyeget képez a Velencei-tavi partok mentén. Főként a sukorói strand mellett látható. Tudni kell róla, hogy ez egy olyan növény, amely szeret nekitámaszkodni valamilyen stabil dolognak, a kemény, parti fövenynek, ezért a tó közepén soha nem nő. A partvédőművek előtt talált magának életteret. Ezek feltérképezése is megtörtént, s azokon a területeken, ahol telepeket alakított ki a növény, a vízbe jutást és a horgászatot hosszú bevezető lejárók, illetve stégek kiépítésével oldják meg. Így az állomány nem károsul. Emellett a kotrási munkálatok miatt készült egy vegetációs térkép is, amelyen láthatók a területeken megtelepült értékes nádasok is. A kivitelező pedig úgy kapja meg a térképet, hogy ezekre az értékes nádasokra, azok érintetlenségére különösen ügyeljen. De pontos terv készült arra is, hogy a partvédőművek kibontásakor hány méternyi, milyen széles nádat távolíthatnak el s a munkálatok idején milyen módon védik a „lecsupaszított” partfalat a víztől. Emellett folyamatosan, menet közben is figyelik a munkálatok növényekre gyakorolt hatását, majd pedig a projekt végén új vegetációs térképet készítenek, amelyen látható lesz a beruházás ideje alatt kialakult változás.