Steinbach püspök: Azt tudom adni, ami a patikámban van

Luther Márton 500 évvel ezelőtt ezen a napon tűzte ki 95 pontban a kifogásait az akkori egyházzal szemben, és határozta meg a kereszténység új, mégis eredeti irányát. E jeles napra való megemlékezés okán kérdeztük Steinbach Józsefet, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökét.

- Reformáció – a szó azt jelenti, visszaformálás, eredeti állapotba hozás. Mégis sokan úgy fordítják, hogy megújulás. Melyik megfogalmazás áll a legközelebb a valósághoz, kivált, ha jelen helyzetben elsősorban teológiai kérdésről van szó?

- A latin mondást – ecclesia semper raformanda – úgy fordítják, hogy az egyház mindig megújítandó, pedig a reformáció idején pont arra vágytak, hogy re-form, vissza az eredeti formára, azaz vissza Jézus Krisztushoz, az evangéliumi tanításhoz, az eredeti tanokhoz, vissza az egyház eredeti küldetéséhez, vissza Isten Igéjéhez. Ez ma különösen fontos, mert az egyházak, különösen a protestáns egyházak megújulási kényszerben vannak, ami a kor szellemisége miatt érthető is. De teológiai értelemben semmiképpen sem megújításról beszélünk, mert Jézus Krisztus tegnap is, meg ma is ugyanaz, az üzenet sem változott. Ez a lényege a reformációnak.

- Hallgatva önt, talán csak akkor fogadható el a megújulás, ha azzal a fiatalok közelebb kerülnek az egyházhoz? Mit egyházhoz, Jézus Krisztushoz?

- Jézus Krisztushoz közelebb kerülni, az a cél. Tudomásul kell vennünk, hogy az az Isten, aki a történelmet uralja, a jövőt is biztosítja nekünk. Ez hitvallásunk alapja, nagyon fontos feladatunk, hogy odaforduljunk az elkövetkező generációhoz, ez egy kardinális kérdés.

- Lehet-e lépéseket tenni feléjük?

- Sokszor úgy próbálkozunk, hogy először indirekt, nem liturgikus alkalmakat szervezünk, hogy meg tudjuk szólítani a fiatalokat. Kultúrkörök, életbeszélgetések, filmklubok. Utóbbinál levetítünk olyan filmet, ami valamilyen életproblémát megmutat, s utána olyan jó beszélgetések alakulnak ki, akár órákon keresztül. Az ilyen alkalmakkor nagyon komoly kérdések jönnek elő, szívfacsaró vallomások, fékezhetetlen örömök, könnyfakasztó bánatok. Még csak erőltetni sem kell, hiszen egy jó film után óhatatlanul kínálkozik a biblia válasza. Kimondom: a fiatalok ebben a világban igenis keresik a kapaszkodót, azt a valakit, akire felnéznek, akit elfogadnak, és aki aztán megszólíthatja őket. Az egyháznak foglalkoznia kell a fiatalokkal, de azzal a tudattal, hogy ennek elsődleges terepe a család. Nincs az az intézményesített hitoktatás, katekézis, ami pótolhatná a családot. Az első érdeklődő kérdéseknél, ha megkapja a kisgyerek a megfelelő útmutatásokat, akkor nyugodtan elengedhető a kamasz, úgyis visszatér. Az elvetett mag kihajt. Gondozzuk az új generációt, hogy belegyökerezhessenek a keresztény világba. A megújulás szempontjából, ez fontos lenne.

- Több száz keresztény templomot bontottak le az utóbbi időben. Bár azok kövek, mégiscsak a lélek várai.

- Vérzik a szívem. Ez így van, Nyugat-Európa ilyen szempontból nagyon szomorú állapotban van. Gyakran járok Németországba, ahol gyönyörűen felújított templomok üresen konganak, miközben semmitmondó igehirdetések hangoznak el. De most hadd hozzam ide Közép-Európát, a mi hazánkat, ahol nem templomokat bontanak. Jelentem a dunántúli egyházkerületben is három új templomot építünk. Nem bontunk, építünk! Nem adjuk fel a vidéki bástyáinkat sem, miközben a népesebb településeken templomokat építünk. Sőt azon vagyunk, hogy minden 8 ezer fő fölötti településen legyen állandó lelkészi jelenlét, függetlenül a reformátusok számától. Hiszem, hogy talán éppen Közép-Európa lesz az a kovász, ami nyugatot is újra elérheti! Soha nem mások ellenében határozza meg magát a kereszténység.

- A kitűzött 95 pont után néhány évtizeddel a magyarok és szászok jelentős része a katolikus osztrák hatalommal szemben vette fel a protestantizmust. Mára megbékélni látszik a két egyház.

- A protestantizmus egy identitást megtartó erő is volt, de nem mindig az ideológiai erő vezetett valakit arra, hogy a protestantizmust válassza. A kérdésben mégis azt találom izgalmasnak, hogy protestánsok és katolikusok hogyan találhatnak egymásra! Megható számomra az a többször átélt jelenet, hogy a reformáció 500 éves évfordulója alkalmából katolikus főpapok, plébánosok is megjelentek. Ez jólesett. Bár legnagyobb sajnálatomra ma a protestantizmus sokezer részre szakad, de tudni kell, ma különösen az ökumenizmusnak van itt az ideje. Olyan idő van, ami nem a protestánsok és katolikusok közötti teológiai vita ideje! Sok minden elválaszt bennünket egymástól, de Jézus Krisztusban egyek vagyunk!

- A közösség összetartó erő, de lehet-e templom a magunk által választott tér?

- Az, hogy megjelenek egy gyülekezetben, a puszta jelenlétem már elkötelezettséget jelent, ezért és sok másért fontos a templomi jelenlét. De nem épületeiben, hanem lelki házában él az egyház! Istent az egek egei sem fogadhatják be, nemhogy egy templom. Ha leülök a Balatonparton egy kőre – vannak ilyen köveim -, s ott elmondok egy imádságot, akkor ott számomra az a hely szent hellyé, templommá lesz! Érdekes ugyanakkor, ahogy megyünk keletre, Erdélybe, egyre többen vannak a templomokban – mert ott még él a családokban az összetartó erő. Legutóbb jártam Erdélyben, és a legkisebb településeken is tele volt a templom. A reformáció 500 éves emléknapja után megyek Franciaországba egy magyar gyülekezethez, és kíváncsi leszek, főleg az erdélyi út után, mit fogok tapasztalni! November 5-én szolgálni is fogok ott.

- Ahogy beléptem az ön püspöki hivatalába, úgy éreztem, olyan puritán, munkát szolgáló térbe jöttem, ami csak a munkát szolgálja, minden csillogástól mentesen.

- Ez így van. A puritánság is Isten dicsőségét szolgálja. Mindenünk megvan, többet kaptunk, mint amit érdemelnénk. A puritanizmus nem álszerénység, hanem az, ki tudom mondani, hogy elég! Ha többet kapok, akkor Isten nálam rakott le valamit, amit tovább kell adnom. Szeretem a református egyszerűséget. A mi templomunk annyira egyszerű, hiszen egy vaskereskedésből lett átalakítva a legnehezebb időkben, 1956-ban épült. Van Balatonalmádiban egy gyönyörű Árpád-kori templom, ami a reformátusoké lett. Amikor a két templomot összehasonlították, a mi kis templomunkat elnevezték Isten garázsának. De nekünk ez szent tér, amit nagyon szeretünk.

- A reformáció napján mit üzen azoknak, akik megtagadják Istent?

- Nem mondanám, hogy megtagadják Istent. Valamiért kimaradt az életükből ez a „téma”, és még nem tudnak vele mit kezdeni. Én csak azt tudom adni, ami a patikámban van, Jakab üzenetét küldeném, de mindenkinek: „Legyetek gyorsak a hallásra, késedelmesek a szólásra és késedelmesek a haragra!”