Egyedülálló hagyományt ápolnak Ráckeresztúron

A harangszó hír- és jeladás. A régiek így üzentek, ha tűzvész vagy árvíz tört a falura, ha ellenség közeledett, s a lélekharang jelezte, ha meghalt valaki. Gyakran a vihar közeledtekor is félreverték a harangokat. A legtöbb településen meghatározott harangozási kultúra alakult ki az évszázadok során. A keresztény egyház a 12. században tette kötelezővé felszentelt harangok használatát. A híveket harangszó figyelmezteti az istentiszteletre, legtöbbször az időt is jelzi. A déli harangszó ma is a nándorfehérvári diadalra emlékeztet bennünket. Egyes településeken a szokásos időn kívül is harangoznak. Ráckeresztúron például délután három órakor. Minden áldott nap.

Réges-régi újságokban kutakodva találtam egy cikket a Budapesti Hírlap 1894. november 24-ei számában a régi pesti harangról. Ujjongva olvastam, mert bár több mint egy évszázad telt el azóta, az írás szépsége mit sem kopott. Az ismeretlen szerző zengzetes magyar nyelven szól a régi Pestről, s annak különös hangjáról: a hajnali három órai harangszóról. „A régi Pest úgy járt, mint a haldokló ember: még él, még mozgatja tagjait, de a szava, az már elállott. (…) Volt tudniillik ennek a régi városnak egy egészen külön hangja, emlék a múlt időkből, a melyet csak itt Pesten lehetett hallani: a három órai harangszó. Alig hogy az eskü-téri épületek romba dűltek és ezzel megkezdődött a régi Belváros haldoklása, elállott a szava a haldoklónak: a három órai harang elhallgatott. Mikor a múlt században, a fekete halál idején a pesti Rókus-kórházban meghalt az utolsó pestises beteg, tudvalevőleg akkor jött szokásba Pesten a három órai harangozás s az-óta megszólalt emlékezetül mindig ebben a hajnali órában a belvárosi főplébánia tornya nagy betegek kínjára, akik figyelmeztetést, korhelyek szégyenére, akik szemrehányást éreztek ebben a szokatlan harangszóban.”

A hajnali három órai harangozás aztán elmaradt, a pestisharang elnémult, de több, a szokásos időn kívüli harangozáshoz fűződik néhány legendás történet. Kőszegen délelőtt tizenegy órakor harangszó emlékeztet a törököt kiűző Jurisics Miklós és a várvédő katonák hősiességére. A péntek délután három órai harangszó a római és a görögkatolikus egyházban ismert, Krisztus kereszthalála tiszteletére szólnak ebben az időpontban a harangok, s szólítják imára a híveket. A kecskeméti Nagytemp-lomban ebben az időben az adott héten elhunytakra is harangoznak. Lajosmizsén mindennap megszólal a Szent Lajos-templom három kisebb harangja Krisztus halála időpontjában.

Ugyancsak minden délután három órakor harangoznak Ráckeresztúron is. De miért? A történet a 19. század közepére nyúlik vissza. A falu lakója, Bendák Pál 1821. november 30. napján kelt végrendeletében arról rendelkezett, hogy mindennap dél-után három órakor harangozzanak a Szentháromság tiszteletére.

Novák József idézi Ráckeresztúr község története 1347-1992 című könyvében a végrendelet erre vonatkozó bekezdését: „2-szor. Ugyan Rátzkereszturi Templom Cassájába Háromszáz, azaz 300 forintokat olly végre, hogy azoknak esztendőnkint járandó Interesiért [kamatért] minden nap dél után 3 órakor a Szent Háromság tiszteletire harangozzanak és a Harangozónak 6 Ft, azaz hat forint jutalma légyen esztendőnkint fáradságáért, a többi tizenkét, azaz 12 forintok Szentegyházé legyenek.” (153.)

Azóta minden egyes nap délután három órakor megkondul a harang – sokan vélhetően nem is tudják, miért. Nemrég ez az országban egyedülálló szokás bekerült a települési értéktárba, és a helyiek úgy vélik, ez az évszázados hagyomány méltó lenne arra, hogy bekerüljön a Fejér megyei értéktárba is.