Jó reggelt, Fejér megye!

Szokásom néha felszedegetni kis, szélfútta cetliket az utcán, egyrészt, mert idegesít a szemét, másrészt, ha írást látok a fecnin, nem állom meg, hogy el ne olvassam. (Foglalkozási ártalom...) Van, mikor komplett bérkimutatást visz a dacos őszi szél, bruttókkal, nettókkal, máskor matekfüzetből kitépett házifeladatot, pirossal áthúzva, láttamozva.

De a legtöbbször bevásárlólistát hoz-visz, söpör a sietős lábak keltette fuvallat, vásárolnivaló, fontos tételeket, nyolc rétre hajtogatva. Kiló kenyér, liter tej, valami gyümölcs, teavaj, kávé, húsos szalonna, egy doboz tojás, tábla csoki a gyereknek.

Szerelmes levelet még sohasem találtam. Izzó, feszítő vallomást, amelytől elpirul az avatatlan, s leskelődőnek érzi magát tőle. Vagy az van, hogy már senki sem ír ilyeneket, vagy nem dobálja el, hanem lakat alatt őrzi. Vagy elküldi egy SMS-ben.