Az ötödik találkozót jövőre tervezik a patexesek Fehérváron

Székesfehérváron, a belvárosi bevásárlóközpont téglafalán a fekete márványtábla a pamuttextilművek emlékének tiszteleg. Ezt vésték rá: „Ezen falrészek eredeti formájukban őrzik az egykori Felmayer Gyár emlékét, amely 1841-től 1997-ig állt. Több mint másfél évszázados működése során a kék- és kelmefestés egyik hazai fellegváraként szolgálta és öregbítette a magyar és a székesfehérvári iparosok hírnevét.” 

– Olyanok voltunk, mint egy nagy család – mondta a 2019. decemberi randevún az összejövetel egyik fő szervezője, Milisné Jónás Erzsébet. – Valamivel „átitatódtunk” ott és akkor, és ez a patexes szív azóta is bennünk dobog!

„Nem ismerek senkit a találkozón, pedig még a »múlt évezredben« fiatal újdondászként több riportot is készítettem a Koloritban. Bizony, elszálltak az évek. Az asztalok között téblábolok” – írtam a két évvel ezelőtti cikkben. „– Gondoltam, talán te tudósítasz a találkozónkról – karolja át egyszer csak a vállamat a csőszi kötődésű Leposa Vilma. Még hogy nem ismerek senkit?! A szabadbattyáni Kovács Margittal is összefutok, éppen a táncparkettre igyekszik. A legendás seregélyesi fogathajtó, Ihász Béla ugyancsak rám köszön. Szintén zenész? – kérdezném, de már mondja is magától: – A Szűcs-lányokat ki ne hagyd a riportból: az ikrek egyike, Márti a párom!”

A Felmayer Kékfestőüzem 1890-től lendült fel olyannyira, hogy a család földeket bérelt Kelet-Indiában, hogy indigót termesszen saját termékeihez. Még Calcuttában is volt képviseletük – elevenítjük fel a múltat Erzsikével. A gyár később több tulajdonos kezén megfordult, sokan Koloritként emlékeznek rá, lebontása előtt Patex néven működött. A helyén felépült Alba Plaza nemcsak a középkori Fehérvárt idézi zömök tornyaival, felvonóhídra emlékeztető gyalogátkelőjével, hanem a meghagyott rövid falszakasszal a város ipartörténetét is. 

– Az ötödik találkozónkat sajnos nem tudtuk megrendezni, közbeszólt a járvány, de ahogy – reményeink szerint – csitul a pandémia, jövőre mindenképpen tető alá hozzuk! – szögezi le az egykori patexesek körében csak Jónás Erzsiként ismert asszony. Erzsike, Varga Vilmával és Lakat Ildikóval a találkozók állandó fő hopmestere!

– Nekem valamennyiünk telefonszáma megvan – meséli Erzsike –, tudok mindenkiről, kinek miképp alakult a sorsa, ki hogy van, vagy éppen ki távozott el ebből a törékeny földi létből. Néhányan jelezték, randevúzzunk évente, de végül abban maradtunk, hogy akkor elveszne a találkozók varázsa, hiszen ha mindent kiemelünk, tulajdonképpen nem emelünk ki semmit. 

– Békés, boldog ünnepeket és jó egészséget kívánok mindenkinek! És azt üzenem: készüljetek, 2022-ben megrendezzük az ötödik találkozónkat, és megemlékezünk a negyedszázados évfordulóról! Keressetek, figyeljétek a híradásokat – teszi hozzá mosolyogva Jónás Erzsi a festödéből...