Frissen Fejérből

2021.10.05. 17:30

Megsínylették az idei időjárást Rétimajor halastavai is

Az ősz a betakarítás időszaka a tógazdaságoknál is. Bár a fogyasztói igények folyamatos kielégítésért egész évben halásznak, a nagy hálóhúzások ideje az „emberes” hónapokban van.

Dávid Erzsébet

Lehalászás a rétimajori Aranyponty miklósréti tóegységében – Barta Ádám, Kiss László és Bíró Géza válogatja, osztályozza a zsákmányt

Fotó: Borbély Béla

A rétimajori Aranyponty Zrt. tavainál napok óta tart a lehalászás, amit pontos „menetrend” szerint készítenek elő és végeznek el. Első lépésként a halak „szökését” megakadályozó szűrőn keresztül elkezdik a lehalászásra „érett” tó vízének az apasztását. Ahogy csökken a mederben a víz, a halak úgy menekülnek a mélyebb részek felé. A belső hal­ágyban zsúfolódnak össze, ahol a halászok úgynevezett tanyát alakítanak ki, azt kerítőhálóval körbekerítik, foglyul ejtve a háló belsejébe került kárászokat, csukákat, harcsákat, amurokat, busákat, süllőket.

A háló erős „kerítésként” veszi körül a zsákmányul ejtett pikkelyeseket. Ezután újabb, a férfiembert próbáló munkaként, a bélelt gumiruhába öltözött halászok a combközépig érő, 14-15 fokra lehűlt vízben gázolva igyekeznek a fogságból kitörni akaró halakkal teli hálót partközelbe vonszolni. Bár ezt a nehéz fizikai munkát most már gépek segítik, de a háló körül azért még mindig akad bőven tennivalójuk a halászoknak. A parthoz érve rögzítik a tanyát, majd a halak fickándozásától pezsgő vízben gyors tempóban szétválogatják, osztályozzák a zsákmányt. Fajtánként szákokba, szállító edényekbe, illetve egy óriás merítőhálószerű eszközbe rakják a pikkelyeseket, azt pedig géppel olyan tartályba emelik, ahol komfortos körülmények között, folyékony oxigénnel ellátva pihenik ki a lehalászás „megpróbáltatásait” a halak. Az óriás kádakból pedig a teleltető tavakba szállítják őket, ahol kivárják az értékesítés idejét. A következő hetekben szinte egyetlen napot sem pihenhetnek az Aranyponty halászai, a halfogyasztás csúcsidőszakának számító karácsonyig ugyanis 400-500 tonna halat kell „kifogni” és a tárolókba küldeni a brigádnak.

Lehalászás a rétimajori Aranyponty miklósréti tóegységében – Barta Ádám, Kiss László és Bíró Géza válogatja, osztályozza a zsákmányt
Fotó: Borbély Béla

A friss halat nemcsak az itthoni fogyasztók várják, Angliába is jut belőle, a gazdaság hűtőkamionjával hetente 3-4 tonna kárászt, amurt és pontyot szállítanak a szigetországba – mondta el Lévai Ferenc a tógazdaság alapító vezérigazgatója. Hozzátette: nagyobb exportra sem az Aranypontynál, sem az ország más tógazdaságainál nem kerül sor, a termelők ugyanis megállapodtak abban, hogy a hazai igények kielégítése, az itthoni horgászegyesületek és a fogyasztók ellátása az elsődleges.

Az idei aszállyal, hűvös tavasszal, majd durva hőséghullámokkal tarkított időjárást a haltermelők is megsínylették, a vártnál kevesebb lett a halastavak hozama. Az Aranyponty például az aszály komplex hatása miatt több száz milliós kárt és 30 százalékos hozamcsökkenést szenvedett el, ami a vezérigazgató szerint 10 évnyi károkozásnak felel meg. Lévai Ferenc elmondta: a forró nyári napokon sokat apadt a tavak és az azokat tápláló vízfolyások vízszintje, „terített asztalt” és könnyű zsákmányt kínálva a halakra vadászó madaraknak.

A vízszint csökkenése miatt folyamatosan küzdeni kellett a sekély vízben fellépő algásodás ellen, nem tudtak megfelelően fejlődni az ivadékok, s a ragadozó madaraktól folyamatosan zaklatott halak gyarapodása sem a vártnak megfelelően alakult. A természet okozta károkra még „rátett egy lapáttal” a haltermeléshez szükséges alapanyagok, eszközök drágulása: 43 százalékkal nőttek a takarmányárak, 30–35 százalékkal került többe az üzemanyag, s a korábbihoz képest 10–12 százalékkal lett magasabb a munkaerő ára. De hiába a magasabb bér, a munkaerőhiány nem csökken az ágazatban. Szinte lehetetlen fizikai munkást, főleg szakembert találni. Az Aranyponty halászbrigádjában általában heten dolgoznak, de a gazdaság további 10-15 halásznak tudna munkát adni, „házon belül” megtanítani őket mindarra, amit tudni kell a szakmáról. De mivel a halastavak közelében mind jobban iparosodik a környék, a dunaújvárosi gyárak, az Iváncsán épülő új üzem, a gyarapodó vállalkozások elszívják a még szabad munkaerőt.

Az Aranyponty örömmel létesítene új munkahelyeket, de nincs kinek – fakadt ki Lévai Ferenc. Hozzátette: gond, hogy bár a problémák közismertek, az ágazat mégis kimarad a termeléshez kötött támogatásokból. Nagy szüksége volna pedig rá, azért is, hogy megmaradjanak a halastavaink, s ne jussanak arra a sorsra, mint Romániában már több tógazdaság. A támogatást még azért is megérdemelné a halászati ágazat, mert a haltermelés mellett jelentős környezet- és természetvédelmi feladatokat lát el. A tavak és környékük a védett állatok és madarak tízezreinek nyújt élőhelyet és táplálkozási lehetőséget, a nagy vízfelületek pedig kedvezően befolyásolják a környék klímáját.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!