Gyémántot érő áprilisi eső – Már a meleget várják a Fejér megyei gazdák

– Annyira nagy volt már a szárazság, hogy szinte a huszonnegyedik órában érkezett meg az elmúlt napokban lehullott, a megyében átlagosan 25–30 milliméternyi eső. A csapadékhiányos tél után a növények a már nagyon nehezen viselték, hogy akárcsak a korábbi években, március, áprilisban most sem jutottak elegendő nedvességhez, az elmúlt hónapokban ugyanis Fejér megyében és az ország nagy részén nem volt eső. Az ősszel elvetett gabonák közül azok, amelyek még a tavaly novemberi csapadék előtt földbe kerültek, jobban tűrték a szárazságot. Azok viszont, amelyeket késve, novemberben sikerült csak elvetni, nagyon megsínylették a vízhiányt, visszamaradtak a fejlődésben, nem akarnak „elindulni”. Ehhez a hiányzó eső mellett hozzájárul az is, hogy a hűvös tavasz miatt alacsony a talaj hőmérséklete, ezért is nagyon ideje lenne már a langyos, 20 fok körüli, a növények fejlődését serkentő melegnek – magyarázza az Agrártudományi Kutatóközpont martonvásári mezőgazdasági intézetének tudományos osztályvezetője. Vida Gyula szerint jó hír, hogy eddig elkerülték a betegségek a gabonatáblákat. A húsvét utáni fagyok sem okoztak jelentős kárt, csupán a zsenge növények levélvégeit „csipkedték meg” néhol a kemény mínuszok.

– A hosszabb ideje tartó csapadékhiányt nagyon megszenvedték az őszi vetések, a tavasszal földbe került magok pedig az eddig száraz és tartósan hideg talaj miatt késlekednek a keléssel – erősíti meg a martonvásári kutató szavait a Székesfehérvár határában gazdálkodó Aranybulla növénytermesztési ágazatvezetője. A gazdaság földjein a borsó kikelt már, de a közelmúltban elvetett napraforgó nem nagyon igyekszik kitörni a földből, s a hűvös idő és a talaj alacsony hőmérséklete a kukorica kelésének sem kedvez. A takarmánynövény harmadát már elvetették, s vetnék gyorsan a többit is, de a hét elejére úgy átázott a föld, hogy kénytelenek voltak leállítani a gépeket. Pedig az optimális az lenne, ha Szent György nap előtt egy héttel földbe kerülne – került volna – a mag. Ha lenne néhány napos esőmentesidőszak, megyeszerte már egy hét alatt végeznének a gazdák a kukoricavetéssel – mondja Szabó Gábor. A határban járva a szakember azt tapasztalja, hogy a betegségeket egyelőre „megúszták” a gazdaság gabonatáblái, de aggodalomra ad okot, hogy a mostanihoz hasonló, majdhogynem óránként változó időjárás, az ingadozó hőmérséklet kedvez a kórokozók és kártevők megjelenésének.

A megye déli részén gazdálkodó Kiss Norbert Ivó keményen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy ha nem érkezik meg az utolsó órában a gyémántot érő csapadék, egyes területeken kipusztulhattak volna a vetések. A táblák egy részén már sárgult a gabona, ami azt mutatja, hogy kezdtek alulról kiszáradni a növények. Gazdaságában a talajok eső előtti nedvességtartalmára jellemző, hogy míg a napraforgót elég volt öt centiméter mélyen elvetni, a kukorica magját már nyolc centiméterre kellett a földbe juttatni, annak ellenére, hogy a két vetés között mindössze egy hét telt el. Mivel hideg a talaj, a gazda kicsit gondolkodott is azon, hogy megkockáztassa-e a kukorica vetését, de mivel elég nagy területen termeli a takarmánynövényt, a vetőgép indítása mellett döntött. Számolt persze azzal is, hogy a talaj alacsony hőmérséklete és a hűvös idő miatt lassabb lesz a kelés, hosszabban „tökösödik” a földben a mag. Az ilyen döntéseknél azonban sokat számít a szakmai tapasztalat, a megfelelő gépesítés, és persze be kell vállalni némi kockázatot is – fejti ki Kiss Norbert Ivó.

A Gazdakörök Országos Szövetségének megyei elnöki posztját betöltő gazdálkodó szerint az utolsó „pillanatban” érkezett csapadék hatására életre kelt a határ, szemmel láthatóan felfrissültek a vetések. S ha végre az időjárás is megembereli magát, és langyosabbra fordul, fejlődésnek indulnak a most kissé elmaradt őszi vetésű növények, és felgyorsul a tavasziak kelése is.