Kevesebb termett, többe kerül a dió

A közelmúltban a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnökévé választott Apáti Ferenc szerint az elmúlt évek megcáfolták azt az évszázados vélekedést, miszerint a diófa „magától terem”, nincs szüksége gondoskodásra, ráfordításra. De mint bebizonyosodott, friss tudás és korszerű műszaki háttér nélkül a dióültetvényekben sem lehet gazdaságosan termelni, jó termést elérni.

Az Amerikából behurcolt diófúrólégy tette tönkre az idei termést

Egyebek között azért sem, mert a már szinte folyamatosan támadó új kártevők, kórokozók elleni védekezéshez egyre több és sokrétűbb szakmai ismeret kell, a nagyobb és közepes nagyságú ültetvényeken pedig a termesztéssel kapcsolatos munkafázisok végzéséhez elengedhetetlen a gépek használata. Az utóbbihoz persze megfelelő tőke is kell, a növényvédőszerekkel és a műszaki háttérrel, valamint az egyéb költségekkel együtt ugyanis egyhektárnyi dióültetvény korszerű művelése 200–250 ezer forintba is kerülhet. Az idei év is igazolta a FruitVeb elnökének az állítását: azokról az ültetvényekről, ahol időben és magas színvonalon elvégezték a szükséges ápolási, növényvédelmi munkákat, jó minőségű diót takarítottak be, míg a „magukra hagyott” szórványültetvények, a vadon termő fák, valamint azok a kisüzemi dióskertek, ahol elmulasztották az intenzív védekezést és a gondozást, alig vagy egyáltalán nem hoztak használható termést.

Fagyok és kártevők

Az idén nem bővelkedünk dióban. Bár a megtermett termés mennyiségéről még nincsenek végleges adatok, az már biztos, hogy a tavalyi átlagtermésnek mintegy felét, 3500–4000 tonna diót sikerült csak betakarítani. (Az országban 8300 hektárt tesznek ki a dióültetvények, közülük mintegy 5–6 ezer hektár a termő.) A múlt évinél gyengébb hozamokért a kedvezőtlen időjárás, valamint a legtöbb helyen a kár- és kórokozók okolhatók. Tavasszal a fagyok tarolták le a fák virágait, majd a dió évtizede Amerikából behurcolt veszélyes ellensége, a dióburok-fúrólégy károsította, tette tönkre a termést. A veszedelmes kártevő szerencsére most még „csak” az ország diótermő területének harmadát magába foglaló Dunántúlon támadta erőteljesen a fákat, de szórványosan feltűnt már az alföldi területeken is. A fagyok és a kártevők okozta terméskiesés sajnos, meglátszik az árakon, a jó minőségű, úgynevezett feles dió kilójáért 4500–6000 forintot kérnek a kereskedők, de a karácsonyi bejglihez még kiválóan használható törött, illetve negyedes dióért is 3000 forint körüli összeget kell fizetni a legtöbb árusítóhelyen.

Intenzív, szakszerű védekezés

A Lovasberényben 50 hektáron válogatott magyar diófajtákat termelő, s az ország egyik legnagyobb diótermelőjének számító háromgenerációs családi gazdaságban, az Engelhardt Dióbirtokon a tavalyi erős hozamok után az idén valamivel kevesebb, hektáronként mintegy 1,5 tonna dió termett. Engelhardt Ádám, a vállalkozás legifjabb tulajdonosa, ügyvezetője tájékoztatása szerint az intenzív, szakszerű védekezés meghozta az eredményt: a dióburok-fúrólégy elkerülte az ültetvényt, nem okozott kárt. A májusi fagyokkal azonban nem volt szerencséje a dióbirtoknak, azok pontosan virágzás közben érték a fákat.

A lovasberényi gazdaság jó példája a korszerű, magas színvonalú diótermesztésnek, ennek is köszönhetően valamivel olcsóbban tudják adni a diót, mint amennyit azért a piacokon, üzletekben elkérnek. A nagyapa által megalapozott ültetvényt két évtizede komoly szakmai tudással gondozza a „dióról mindent tudó” édesapa, a legifjabb tulajdonos pedig kertészmérnöki tanulmányokat is folytatva kamatoztatja a termesztéssel, feldolgozással kapcsolatos új eredményeket. A munka minden fázisa gépesített. A termés emberi kéz érintése nélkül kerül le a fákról, s jut el a mosó, tisztító, törő, válogató sorokra, majd egy része a feldolgozóba. A vállalkozás „több lábon állva” nemcsak termeli a diót, hanem magasabb hozzáadott értéket is teremtve olajat és lisztet is készít belőle.