Az önkormányzatok kezében a döntés, hogy végül szabályozzák-e ezt a „piacot”

Magyarországon 2010-ben jelent meg ez a szállásfoglalási lehetőség, ám az ezzel kapcsolatos lakáskiadások robbanásszerű emelkedése csupán öt évvel később, 2015-től kezdve volt megtapasztalható. Akkor is elsősorban Budapesten. Holott Fejér megyében a mai napig léteznek e rendszeren keresztül bérelhető, kivehető lakások: Székesfehérváron kívül a Velencei-tó partján, Gárdonyban és Velencén hirdetik szálláshelyüket a tulajdonosok, de a Balaton közelsége mátyásdombi hirdetést is indo­kolt.

A napokban a Magyar Közlönyben is megjelent a közbeszédben airbnb-törvény­nek nevezett törvénymódosítás, amely való­jában a rövid távú szálláshelykiadással összefüggő egyes törvények módosításáról szól.

A törvény megkülönbözteti a magán- és az egyéb szálláshelyeket. Előbbi az a nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás céljából, magánszemély vagy egyéni vállalkozó által hasznosított lakást vagy üdülőt takarja, ahol a szobák száma legfeljebb nyolc, az ágyak száma pedig legfeljebb tizenhat. Egyéb szálláshely az a nem kizárólag foglalás céljából működtetett épületben, de szálláshely-szolgáltatási céllal, nem magánszemély és nem egyéni vállalkozó által hasznosított épületrész, ahol az egy szobában található ágyak külön-külön is hasznosíthatók, valamint a szobák száma legfeljebb 25, az ágyak száma pedig legfeljebb száz.

Még a törvényjavaslat általános indoklásában szerepelt: a dokumentum a rövid távú, jellemzően turisztikai célú lakás-, üdülő- és egyéb, nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás céljából meglévő épületrész magánszálláshely és egyéb szálláshely bérletével, kiadásával kapcsolatos kérdéseit szabályozza. Legfőképpen azért – indokolja a szöveg –, mert a turisztikailag kiemelt területen elterjedtté vált, hogy a tulajdonos az eredetileg nem szálláshely-szolgáltatási célból megépített ingatlanát hosszú távú bérlet helyett rövid távra, jellemzően turistáknak adta ki. Ennek következményeként a szabad lakások, üdülők hasznosítása üzletszerű cselekvés lett, arra a tulajdonosok rövid időközönként rendszeres jövedelmet hozó tevékenységként tekintettek. Mindemellett a lakásvásárlások egyre nagyobb hányada mögött húzódtak meg hasonló célok.

Az elsődlegesen nem turisztikai célú ingatlanok szabályozatlan hasznosítási lehetőségei miatt elmosódtak a határvonalak a kifejezetten turisztikai céllal kialakított szálláshelyek és a magánszálláshelyek között.

Mindez – vagyis a rövid távú lakáskiadás – a szövegezés szerint olyan társadalmi-gazdasági problémákat hozott, mint az albérlet- és az ingatlanárak növekedése. Ezenkívül a rövid távú lakáskiadás esetében az állam és a helyi közösségek adóelkerülési tendenciával is szembenéztek, arról nem beszélve, hogy az egymást gyorsan váltó lakók miatt konfliktus alakult ki egyes társasházi környezetekben. A kormány ezen okok miatt döntött úgy, hogy az ilyen szálláshelyek esetén az önkormányzatra bízza a hasznosíthatóság egy éven belüli időtartamának meghatározását. Vagyis az önkormányzat rendeletben határozhatja meg, hogy a településen található rövid távú szálláshelyeket mennyi időre lehet kiadni, ennek megsértése esetén pedig bírságolhat, és a hirdetőt a tevékenységtől eltilthatja. Amennyiben erről a településvezetés rendeletet nem alkot, úgy a szálláshelyadók számára nincsen megkötés.