Harminc éve a mérnökökért tesz Szepes András

Hogyan született a kamarai élet?

– Hajtó Ödön összehívta barátait, illetve azok ismerőseit egy egyeztetésre 1989 márciusában. Mivel az akkori jogszabályok még nem tették lehetővé egy kamara létrehozását, így az alakuló szerveződés a Magyar Mérnöki Kamara Egyesület nevet vette fel, és már akkor körvonalazódni kezdtek a megyei csoportok is. Míg Dunaújvárosban Bognár László, a későbbi elnök hívta össze a mérnököket, addig Székesfehérváron engem választott vezetőjének a csoport, melynek kialakulásában hatalmas munkája volt a két fő szervezőnek, Ágfalvi Mihálynak és Hankó Andrásnak.

Mikortól beszélhetünk rang szerint kamaráról?

– Egy rendkívül hosszú, sok türelmet igénylő folyamat végén, 1996. június 25-én elfogadta a parlament az 1996. évi LVII. törvényt a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról. Még abban az évben, november 8-án tartottuk az alakuló ülést, melyen közel 300 kolléga jelent meg az akkori Technika Házában. Nagy várakozással teli időszak volt, hittünk abban, hogy ez a szervezet fogja megoldani a mérnökök szakmai érdekvédelmét. A megyei kamara vezetője én lettem és Tóth Tibor lett az alelnök, aki öt ciklust dolgozott végig.

Betöltötte a szerepét a kamara az elmúlt években?

– A tagokkal való kapcsolattartás kiemelt feladat volt már a kezdet kezdetén. Első munkatársunk, Pálfiné Nagy Mária sokat tudna erről mesélni, ő a mai napig itt dolgozik. Mára szervezetünk már több mint 700 fős lett. Egy időközi rendeletmódosítás révén mi tartjuk nyilván a műszaki ellenőröket és a felelős műszaki vezetőket is, akik 650 további kollégát jelentenek.

Milyen elismeréseket tart fontosnak munkája során?

– A legnagyobb elismerés a kollégák megbecsülése, az, hogy bizalommal fordulnak hozzám problémáikkal. De büszke vagyok a területi kamaránk Bory Jenő-mérnökdíjára (2005), a Magyar Mérnöki Kamara legmagasabb elismerésére, a Zielinski Szilárd-díjra (2010), majd a kamarán belüli szakmai munkám elismeréseként a geodéziai és geoinformatika tagozat Dr. Hazay István-díjára (2015).

Az érdemrend hogyan lett az öné?

– Az augusztus 20-i ünnepségek keretében a Magyar Érdemrend lovagkeresztje fokozatot kaptam. A rangos elismerést Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter adta át. Alapításától vezetem a kamarát, és még két évig tart a megbízatásom. Ezt a munkát ismerték el, ám hozzátartozik, hogy a geodéziai szakmai tagozatnak két cikluson át voltam elnökségi tagja, háromban pedig alelnöke, valamint 38 évet dolgoztam a felsőoktatásban. A méltatás során megemlítették a geodétaképzés érdekében kifejtett tevékenységemet is.

Ennyi év tapasztalattal és ennyi elismeréssel mik a tervei a jövőre nézve?

– Hetedik éve nyugdíjban vagyok a főállásomat tekintve, de a kamarát még két évig viszem. Addig mindenképpen kell találni egy utódot. Régi tervem ez, és volt több ígéretes tehetség, de nem sikerült egyet sem rávenni erre a munkára. A családom is egy fontos ok arra, hogy a váltásnak meg kell történnie, ugyanis van hat unokám, és még hármat ígértek, úgyhogy lesz mivel hasznosan kitölteni majd a hamarosan felszabaduló időmet.