Az édes élet keserű lesz, ha nem vigyázunk

– A Cukorbeteg Egyesületek Országos Szövetsége 2016-ban jött létre. Nem volt ismeretlen számomra a betegszervezeti munka, hiszen már 2013-tól vezettem a Cukorbetegek Budapesti Egyesületét – mondta Füzesi Brigitta elnök. – Azért döntöttem a feladat mellett, mert én is érintett lettem: egy teljesen rutinszerű sportorvosi vizsgálat során derült ki 18 évvel ezelőtt, hogy az egyik gyermekem egyes típusú cukorbeteg. Így kerültem kapcsolatba a betegséggel és mivel a gyógyszeriparban dolgoztam, azt gondoltam, hogy tájékozott laikusként jobban tudom képviselni a betegeket, ha azt is látom, miként működik az iparág. Az országos szervezettel és partnereinkkel egy olyan kétirányú együttműködést tudtunk kialakítani, amely a betegek érdekérvényesítése szempontjából minden fél előnyére válik.

– Mennyire erőteljes a cukorbetegség jelenléte a többi bajunk között?

– Előkelő helyen szerepel a krónikus betegségek listáján. A legfrissebb konkrét adatunk 2014-ből származik, akkor Magyarországon 750 ezer diagnosztizált cukorbetegről tudtunk, 96 százalékuk kettes típusú cukorbetegségben szenvedett, azaz elsősorban életmódra visszavezethető okok miatt alakult ki náluk a probléma. Azaz csak a maradék 4 százaléknak volt egyes típusú, tehát autoimmun betegsége. Becslések szerint körülbelül legalább még egyszer ennyien, azaz másik 750 ezren nem tudtak arról, hogy már kialakult náluk a kettes típusú cukorbetegség. Ezt az értéket úgy kezelhetjük, hogy kimondható: egy-, másfélmillió ember él ma – jelentős többségükben kettes típusú – cukorbetegséggel Magyarországon. Az a veszélyes ebben, hogy a diabétesz akár öt-nyolc-tíz évig képes úgy roncsolni a szervezetet, hogy nincsenek tünetek. Tehát ha nem derül ki például egy terheléses vérvizsgálaton a probléma, akkor csak a szövődmény figyelmeztet: a magas vérnyomás, a látásromlás, a vesék, az érzékeink romló állapota, vagy például az idegkárosodás.

– Nagyon elkéstünk már, ha a szövődmény megmutatja magát?

– Sosem késő beavatkozni vagy változtatni. A cukorbetegség, sem az egyes, sem pedig a kettes típusú ma még nem gyógyítható. Azonban ha olyan stádiumban tart a betegség, hogy még nincsen szövődménye, életmódi elemekkel, változtatással nagyon hosszúra kinyújtható az az időszak, amikor a beteg elsősorban az életmóddal tartja karban az állapotát. Ez alapvetően a rendszeres testmozgást, tudatos, egészséges táplálkozást jelenti, természetesen a cukor és a méz teljes kiiktatásával. Eközben rendszeres önellenőrzést, vércukormérést kell végezni, figyelve, hogy a vércukor értéke a normál tartományban maradjon. Nem elhanyagolható mindemellett a rendszeres szűrővizsgálatok elvégzése sem.

– Sok rosszat lehet hallani a cukrot helyettesítő szerekről, mondják, hogy azok sem egészségesek. Erről mi a véleménye?

– Az édesítő, cukorpótló szerek esetében is meg kell különböztetnünk a mesterséges és a természetes szereket. Nagyon hosszú ideig fruktózt használtunk, még gyógyszertárban is ki lehetett váltani. Mára egyértelműen kiderült, hogy nagyon súlyos érrendszeri károkat képes okozni. A forgalomban lévő édesítőszerek normál mennyiségben fogyasztva nem károsak az egészségre: ha minden nap megisszuk a kávénkat szacharinnal, vagy egy kiskanál xilittel, az biztosan nem okoz problémát. Persze egyénenként változik, hogy melyik édesítőszer hogyan hat a szervezetünkre, okoz-e puffadást, hasmenést, akár már kis mennyiségben is fogyasztva. Azon azonban érdemes elgondolkozni, hogy nem járunk-e jobban azzal, ha a cukrászdában megveszünk egy szelet cukormentes tortát, mint ha magunknak sütnénk otthon egy tepsinyit, amit aztán meg is eszünk. Ez egészen biztosan nem segíti a testsúly csökkentését. Tudatosan kell leszoktatnunk magunkat az édes ízről, legalább részben. A cukorbetegeknél azt is kimutatták már, hogy miután kiderül a betegség és megszűnik a cukorevés, sokkal kevesebb édes íz elég nekik ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Vannak trükkök, amit a diabetikusok szoktak ajánlani: a gyümölcsök például nagyon jól használhatók arra, hogy kielégítsük az édes íz iránti sóvárgásunkat. Néha nyilván megengedhető egy-egy szelet sütemény, vagy egy gombóc fagyi, de arra kell törekedni, hogy kerüljük a túlzott mértékű édességet.

– Nemrégiben Béres Józseffel beszélgettem, és ő azt mondta, szerinte a magyarok jól tudják, hogyan kell egészségesen élni, csak éppen nem azt teszik. Egyetért vele?

– Nagyon sok beteggel és hozzátartozóval vagyok kapcsolatban, de olyan emberekkel is, akiknek a szülei cukorbetegek voltak. Náluk sokkal nagyobb a betegség kialakulásának a kockázata, és mégsem igazán tudatosak az életmódjuk, és a megelőzés tekintetében. Az tény, hogy az információ bárki számára sokkal könnyebben elérhető, de beleütközünk abba a helyzetbe, hogy amíg egy betegség nem érint minket, addig nem foglalkozunk vele. És amikor már ott tartunk, hogy muszáj csinálni valamit, nagyon nyögve nyelősen tesszük azt, ami szükséges lenne. De nem hibáztatom túlzottan a cukorbetegeket, mert ez a betegség nem fáj. Márpedig a fájdalom komoly motiváció: ha tudom, hogy ha ezt vagy azt nem eszem meg, akkor nem fáj a kezem, lábam, szemem, bármi, akkor könnyebben döntök a saját magam egészsége mellett. De a cukorbetegség nem ilyen. Gondolhatjuk, hogy legfeljebb felmegy a cukrom, ám az túlélhető. A probléma akkor van, amikor tíz, tizenöt vagy húsz év múlva jelentkeznek azok a súlyos betegségek, amelyek már tényleg fájnak, amelyek már nem visszafordíthatók és súlyos az egészségkárosodás. Időben ezek annyira beláthatatlan távolságok, hogy az ember könnyedén mondja: nehogy már ezen az egy süteményen múljon… Pedig azon is múlik. Tehát az biztos, hogy a cukorbetegség önmagában nem fáj, azonban fegyelmezett és rendszeres életmódot kíván, amit kevesen vállalnak és csinálnak végig. Az egyes típusú cukorbetegek esetében a szervezet a saját inzulintermelő sejtjeit falja fel, megszűnik az inzulintermelés, és szükség van arra, hogy egyik pillanatról a másikra kívülről kapjon inzulint a szervezet. Ott nem kérdés, hogy szigorúan be kell tartani az életmódi változtatásokat. A kettes típusnál ez sokkal szélesebb skálán mozgó történet, de az elhízás, a dohányzás és az alkoholfogyasztás biztosan nagyon sok későbbi probléma okozója.

– Miként lehet könnyíteni a betegség felfedezését? Megfelelő a szűrés?

– A háziorvosok tudják, mely betegüket diagnosztizálták kettes típusú cukorbetegséggel. Azt is egyértelműen, tudományosan alátámasztva ismerjük, hogy ahol kettes típusú cukorbeteg van, ott jelentősen megnő annak a kockázata, hogy a közeli hozzátartozó is diabéteszes lesz. Ez sajnos genetikailag kódolt. Akinek beteg a hozzátartozója és 40 éves elmúlt, évente legalább egyszer tanácsos átesnie szűrővizsgálaton. De mielőbb el kell kezdeni kialakítani azt a fajta életmódot, amely a megelőzéshez vezet. A háziorvosoknak erre fel kellene hívni a figyelmet, és beutalót kellene adni terheléses vércukor vizsgálatra, de ez sajnos gyakran indokolt esetben sem történik meg. Ám nem szabad az egészségügyre hárítani az összes felelősséget, mert a saját érdekünk, hogy egészségesek legyünk. Van egy kérdőív, amit a finnek dolgoztak ki. A Findrisk nagyon egyszerű kérdéseket tesz fel, a válaszokból pedig kiderül, hogy kinek mennyire van esélye arra, hogy kettes típusú cukorbeteg legyen. Nagyon könnyen bárki számára kiderülhet, hogy itt az idő tennie valamit! Például terheléses vizsgálatot kell kérni. A Findrisk kérdőív az alábbi linken kitölthető: diabetes.hu/findrisk. Ma már a vércukormérő készülék sem ritka, könnyű hozzájutni, és ha valaki kiugró értéket lát, érdemes mielőbb tovább lépnie a megelőzés útján.