Ritka levélbolha-faj tűnt fel a lovasberényi Kazal-hegyen

Az említett felfedezés a Lovasberény melletti félig lebányászott Kazal-hegy lábánál történt. A Livilla radiata (magyar neve még nincs) levélbolha-faj megjelenését sikerült megfigyelni ezen a területen. Ezt a kártevőt hazánkban utoljára 1880-ban látta és gyűjtötte be Horváth Géza (1847-1937) világhírű hemipterológus. 

Az itthoni médiában is jelentős visszhangra talált jelenség felfedezői Kőszegi Klaudia és Takács Attila a Fejér Vármegyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztály Növény- és Talajvédelmi Osztályának növényvédelmi szakügyintézői Velencén, valamint Kontschán Jenő akarológus, a martonvásári székhelyű HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont (HUN-REN ATK) főigazgatója. A szóban forgó rovarfajjal kapcsolatban érdekelt bennünket – s nyilván olvasóinkat is –, kell-e attól tartanunk, hogy „hatékony” kártevővé válhat, mint nem egy esetben tapasztaltuk az utóbbi időben az újabb kártevők megjelenésénél. A szakértők viszonylag megnyugtató választ adtak, s említést tettek a további vizsgálatok szükségességéről. 

– A hosszú idő után újra megjelent Livilla radiata nagy valószínűséggel nem lesz kártevő. Természetesen ezt teljes bizonyossággal nem lehet kijelenteni, hogy soha nem fog megtörténni. A kártevők közül volt már példa arra, hogy egy növénycsaládon belül tápnövényt váltott egy faj, mint például a mindenki által ismert burgonyabogár. A levélbolha tápnövénye a vadon élő zanót fajok közül kerül ki. Dísznövények között is vannak zanót fajok, de ezeken eddig nem találták/találtuk meg ezt a levélbolhát. A faj hazai elterjedéséről nincs még elegendő információnk, ez még kutatás tárgyát képezi. Ebben az évben tovább folytatjuk hazai elterjedésének vizsgálatát, mert ezek a fajok nemcsak növényvédelmi szempontból, hanem ritkaságuk miatt is figyelmet érdemelnek. 

Sokunk tapasztalata, hogy közvetlen környezetünkben lévő kertjeinkben, gyümölcsöseinkben, valamint közparkjainkban egyre több kártevő rovarral találkozunk, köztük olyanokkal is, amelyek elleni védekezésben még nincs gyakorlatunk. Melyek ezek az újabb fajok, mit tehetünk ellenük? – kérdeztük erről is a kutatókat, akik részletes választ adtak: 

– Az utóbbi években az Európai Unióban és hazánkban számos új kártevő rovar jelent meg. A dísznövények kártevői közül a selyemfényű puszpángmoly, amely nevéből adódóan a puszpángbokrok veszélyes kártevője. Az ellene való védekezés nélkül elpusztítja tápnövényét. A selyemfényű puszpángmoly nevéhez híven a puszpángot kedveli, annyira, hogy teljesen le tudja rágni a növény összes levelét, ami a növényre nézve katasztrofális következményekkel jár. A lepke eredetileg ázsiai elterjedésű, első példányát 2011-ben gyűjtötték Sopron mellett. A faj a puszpáng nemzetség károsítója, itthon a közterületeken, kertekben, parkokban ültetett örökzöld puszpángot és a kis levelű puszpángot is károsítja. Húsz-harminc hernyó egy közepes termetű bokrot akár tarra is rághat. Ilyenkor erősebben vissza kell vágni, hogy regenerálódását elősegítsük és fokozottan kell védenünk az új hajtásokat, leveleket, ha ezt nem tesszük meg, akkor a bokor pusztulásra van ítélve. Eredeti élőhelyén öt, Magyarországon három generációja van évente, ezért nálunk legalább háromszor kell ellene védekezni! 

A boróka-tükrösmolyról szintén a kutatásaink során derült ki, hogy a boróka-tarkadíszbogárral együtt okozzák a tuják és a hamisciprusok országos pusztulását. Mindkét faj mediterrán elterjedésű, és szaporító anyaggal kerültek be hazánkba. Kiemelten fontos a megelőzés, a növényünk jó kondícióban tartása, a megfelelő tápanyagellátás és a rendszeres (fagymentes időben télen is) öntözés és a napfény biztosítása. A tuja és a hamisciprus a törzs felől kifelé terjedő, és az alsó ágaktól felfelé induló száradással jelzi a vízhiányt, fényhiányt és tápanyaghiányt. 

A haszonnövények kártevői közül a legsúlyosabb kárt a dióburok- fúrólégy, az amerikai-keleti cseresznyelégy, a gyapottok-bagolylepke, az ázsiai márványos poloska és a zöld vándorpoloska okozzák. A közönséges dión egy Európában új, Észak-Amerikából származó aknázó molylepke is megjelent, aminek az életmódjáról mi is írtunk egy publikációt a Nota Lepidopterologica szaklapban. 

A felsorolt kártevő fajok elleni védekezés megszervezéséhez minden esetben előrejelző módszer használata erősen ajánlott. Az előrejelzésre sárga lapot, szexferomon csapdát célszerű használni. 

Vármegyénk növényvédelmi szakemberei, egyben rovarkutatói azon kívül, hogy fontosnak tartják az újabb kártevőkkel kapcsolatos ismereteket és az ellenük való hatékony védelem mind szélesebb körű megosztását, népszerűsítését, a megelőzésre is szükségesnek tartják felhívni a figyelmet. Ennek a lényegét a következőként összegezték. 

– A különböző jogszabályokban is megfogalmazott tiltásokra hivatkozva felhívnánk a figyelmet, hogy a nyaralásból ne hozzon senki haza se élő, se holt növényi részeket. 2015 óta folyamatosan bővül azon fajok (növény- és állatfajok) listája amely invazív minősítést kapott, így behurcolása komoly gazdasági és ökológiai károkkal járhat. Az Európai Unióban és hazánkban is az új kártevő fajok megjelenése, szinte minden esetben antropogén, vagyis emberi eredetű hatásokra történik meg.