Jó reggelt, Fejér vármegye!

„Láttad te is? Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?” – kérdezte fáradtan, csapzottan hazafelé. Kérdése hangsúlyában nyoma sem volt irigységnek, csak feltétlen csodálatnak. Tincsei hínárként tapadtak a homlokára. „Láttad, ahogy pörög a levegőben? A haja még csak össze se tapadt! Én meg, mint egy félőrült” – és mutatja bolondozva az esetlen mozdulatokat – „lihegtem a parketten”. Persze hogy láttam. Mint egy égi tünemény, akinek szoknyája minden libbenésével mosoly is jár. Energiáját a táncból nyeri, mondtam. Véletlen, nem véletlen, nem tudom, hogy mindezt a jelenséget épp a tánc világnapja előestéjén láttuk. Lehet bármilyen nehéz a nap, amitől ólommá válik estére az összes végtag, felmosóronggyá az agy, a közös örömtánc mély energiákat szabadít fel, amitől újjászületik az ember.