A Krisztustól kapott erővel napjaink viharos tengerének vizén is lehet járni

Javában tart az adventi időszak, és hamarosan elérkezik a karácsony. Hogyan éli meg az evangélikus közösség ezt az időszakot?

Alapvetően azt kellene mondanunk, hogy az ádventi időszak és a karácsony nem teljesen kapcsolódik egymáshoz. Az ádventnek egyik mondanivalója, hogy Jézus születését várjuk és ünnepeljük. De ádventnek az is a mondanivalója, hogy Jézus visszajövetelét, második eljövetelét várjuk, amikor szeretetének hatalmával közénk érkezik, ami mindenki számára láthatóvá lesz. A mi ádventünknek különlegessége, hogy erre a második eljövetelre is készülünk. Úgy éljük meg a mindennapjainkat, hogy ezt várjuk. Ebben sajnos nagyon sokat segít a környezet. Azért mondom, hogy sajnos, mert az ember éppen azért vágyakozik erre az eljövetelre, mert regiment szomorúságról, nyomorúságról hall híreket és tapasztal maga körül. A gyülekezet ezektől nem akar elmenekülni, hanem szembe akar nézni velük. Amit emberi értelemben meg tudunk tenni, azt meg is tesszük. Igyekszünk oda fordulni, ahol szükség van a segítségre. Megéljük az ádventet, de közben természetesen karácsonyra is készülünk, a vasárnapi istentiszteletek mellett is sok programunk van. Nemrégiben járt énekkarunk a szociális otthonban, és szép műsort adott az ott élőknek; és idén is megszerveztük az úgynevezett angyaljárást, amelynek keretében a hittanosaink és a fiataljaink a gyülekezet idős tagjait látogatják meg. A fiatalok ajándékokat visznek, az idősek pedig mesélnek nekik arról, milyen volt régen és mit jelent nekik ma a karácsony.

Mit gondol, hogyan lehet megszólítani a karácsony üzenetével azokat a személyeket, akik csak az ünnep alkalmával mennek el istentiszteletre?

A legfontosabb, amit remélünk és kérünk az Úristen Szentlelkétől, hogy az ige szólítsa meg őket. Az Isten igéje az, ami leginkább tud közösséget teremteni, ami a leginkább a szívünk mélyére hatol. Ezért az összes gyülekezeti alkalmunkon valamilyen formában megszólal az ige. Ez nem csak azt jelenti, hogy felolvasunk a Bibliából, hanem azt is, hogy annak értelmét közösen keressük. Az ádventi és a karácsonyi istentiszteletek látogatottabbak az év többi időszakához képest. Gondolkodunk azon is, hogy a magányosoknak hogyan tudnánk valami közös karácsonyi ünnepet adni, hogy ne egyedül ünnepeljenek, hanem legyen módjuk együtt karácsonyozni.

Az összefogáson, a kapcsolatok fenntartásán, teremtésén és a segítségen túl mi a karácsony üzenete?

János apostol foglalja ezt össze tömören úgy, hogy az Ige testté lett. A karácsonyi történet arról szól, hogy Isten közénk érkezik, testet ölt. Ezt próbáljuk megélni, egyrészt azért, mert megtapasztaltuk, hogy Isten ismeri a mi gondjainkat, terheinket. Azt próbáljuk megélni, hogy úgy fogadjuk be egymást, ahogy Krisztus minket. Az, hogy az Ige testet ölt, számomra azt is jelenti, hogy testvérünkké lett, hogy együtt érez velünk, hogy beletartozunk a családjába, az ő közösségébe. Ez már nehezebb gondolat, de arról is szól ez, hogy nem nekünk kell feljutni a mennybe. Az ember mindent meg akar teremteni magának, mindent el akar érni. Nagyon jó helyzetbe akar kerülni, ez szép, de a gyakorlat nem ez, hanem abban az örömben lehet részünk, hogy a menny jön ide. Van egy festmény, ami egy viharos tengert ábrázol, de a sziklafalban van egy fészek, ahol egy sirály békésen pihen. Valami ilyesmi a karácsony üzenete, hogy a menny ide jön a mi viharos tengerünkbe és megadja azt az örömöt, hogy Krisztussal együtt vagyunk. Ám a képen a sirály el van rejtve, és nem foglalkozik a viharral. Nekünk ennél többet adott Isten. Azt mondja, hogy a tőle kapott békével foglalkozzunk a viharral. A

gyülekezetnek nagyon fontos dolga, hogy ne csupán egy kis szigetet teremtsen a viharos tengeren belül. Van egy történet az Evangéliumban, amely szerint a tanítványok egy csónakban ülnek a viharos tengeren, és Jézus a vízen járva megy feléjük. Péter azt mondja, Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy járjak a vízen. Péter pedig elindul a vízen, amikor azt mondja Jézus: Szállj ki a hajóból. A karácsony kicsit arra is ösztönöz minket, hogy szálljunk ki a magunk hajójából, a magunk békés környezetéből. Szálljunk ki, mert Krisztus erejével lehet járni a vízen.

Változott valamelyest a karácsony üzenete ma, amikor talán mondhatjuk, hogy sokszor a viharosnál is viharosabb az a tenger?

Kétféleképpen lehet ezt nézni. Azt gondolom, hogy az előzőekben megfogalmazottak már a változást jelentik. Látjuk, hogy mennyi probléma és nehézség van, hiába próbálnánk meg ezek elől menekülni. Néhány évvel ezelőtt nem tudtunk karácsonyt ünnepelni, vagy csak nagyon szűk körben. Akkor más mondanivalót emeltünk ki a karácsonyi történetből. A másik oldalról viszont azt mondom, az üzenet maga nem változott. Az változik, hogy mit fogunk fel belőle. Az üzenet eddig is ugyanez volt, de lehet, hogy ezeket a mondanivalókat nem akartuk meghallani, vagy nem voltunk olyan helyzetben, hogy meghalljuk.