Tudás- és valódi kenyérmorzsák találkoztak a terített asztal körül Fehérvárcsurgón (Videó, Galéria)

A fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban évek óta hagyomány a kenyér világnapjának megünneplése. Az egyik legalapvetőbb eledelünk ünnepét Károlyi Angelica-nak köszönheti a település, így a kisiskolások is 

Október 18-án, szerdán, 15 órakor megérkezett a pince boltívei alá a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) Fejér vármegyei vezetője és bevonultak a fehérvárcsurgói Károlyi József Tagiskola diákjai is. Az esemény célja, hogy a tanulók megosszák osztálytársaikkal saját, házi sütésű kenyerüket, illetve, hogy kölcsönösen megkóstolhassák egymás kemencében vagy sütőben pirult cipóit. 

-A 19. századi kastély barokk pincéjének boltíves mennyezete alatt nem csak családi receptek cseréjére kerülhetett sor, hiszen a szervezők célja volt az is, hogy a program segítsen a gyerekeknek abban, hogy megtanulják értékelni ennek a szimbolikában gazdag ételnek a gasztronómiai élvezetét, mondta Fekete Ágnes, aki köszöntött minden érkezőt Angelica asszony és a kastély nevében is. 

Az eseményre nem csak kenyerek érkeztek, hanem sok alapanyag, vagyis több tucatnyi liszt is. 

-Minden évben megrendezi ezt az eseményt a Károlyi-kastély, és ezt a NAK. A Magyarok Kenyere Program során összegyűjtött búzaadományokkal, illetve az abból készült liszttel támogatja a kezdeményezést, ami azért fontos, mert így lehetősége van a gyerekeknek családjuk körében elkészíteni egy saját kenyeret, amit aztán elhoznak ide, és megkínálják egymást, megosztják ezt a kenyeret, ezáltal van egyfajta közösségépítő szerepe is van. Emellett kicsit bepillanthatnak a kenyérkészítés technológiájába, mondta Varga Imre István, a NAK Fejér Vármegyei elnöke. 

Az eseményen megjelent iskolások verset és mesét, köztük egy tanulságos és örökké aktuális történetet is mondtak, melyben a legényke nem becsülte a kenyeret, és emiatt az elbújt előle. Mivel mindig eldobta a kenyér nagyobb részét, nem adott neki a pék kenyeret, aztán a molnár se lisztet, és már-már úgy tűnt a földműves sem ad neki búzát, de annyira megbánta a bűnét a pórul járt, zokogó fiú, hogy a fölműves megtöltötte az éhes sapkáját búzával, hogy aztán a molnár és a pék segítségével újra ropogós friss cipóval tömhesse a hasát, tudván, mennyi munka és szaktudás rejlik egy szelet kenyérben. 

Fekete Ágnes a rövid műsort követően fehér terítővel fedett asztalhoz hívta a gyermekeket, akik nem csak forró teát és üres kenyeret kóstolhattak, hanem megkenhették a sokféle házi veknit vajjal is és csíphettek hozzá sajtot vagy éppen sót is.