2023.08.11. 09:00
Isten mentsen minket a jegyzőtől!
Szégyellem, de portálunk és lapunk beengedi azokat a véleményeket is, amik nehezen magyarázhatók. Bízom benne, 18 nappal a „Bosszantó aratás” után már leült a por, sikerült a kertvégi kultúrákról lesöpörni a pelyvát, s talán már az alsógatya is megszáradt, és gazdája büszkén, kényelemmel viseli.
Utolsó harmadába érkezett az aratás a vármegyében. A vártnál valamivel alacsonyabb hozamokkal és gyengébb minőséggel fizetnek a gabonatáblák
Fotó: Borbély Béla
Történelmünk tárgyi emlékeit kutató és azokat ezer szálból összeszőtt kiváló írásokat adott olvasóinknak környezetünk múltjáról az a szerzőnk, aki bő két hete „Bosszantó aratás” címmel szült meg egy jegyzetet a feol.hu oldalára. Az író és elszenvedő egy zsákfalu szélén lakhat (ahogy maga is írja), ahol a „civilizáció” (autó, motorkerékpár, elektromos roller...) már nem tudja folytatni hódító útját – ezért zsák az a falu. A zsák feneke mellett pedig ott a föld, a termőföld! A kerti bútorokat, haszonnak nevezett növényeket és az Isten tudja milyen ujjatlan trikókat egy horrorjellegű vasárnapon por és pelyva lepi el – festett plasztikus képet szerzőnk arról a hétvégéről, amikor kombájnok arattak kertje szomszédságában.
Én továbbra is várom, sőt vevő leszek antik korunk titkos nyomozásaira, történelmünk ízes megfestésére, de ami szent, azt nem szeretem, ha szennyel borítják! A vélemény továbbra is szabad marad, de nem állom meg a sajátomat hozzátenni! Tudom, hogy írónk jegyzetében említette az aratás szükségességét, ám szerinte annak megkezdése előtt lakógyűlést kellene tartani, de legalább szórólapokkal, esetleg hirdetésekkel, tájékoztatókkal elárasztani a zsákfalukat, a nem zsákfalukat, a városkákat, a városokat. Ha valaki egy kicsit is ismeri a mezőgazdaságot vetéstől az újraszántásig, akkor pontosan tudja, hogy a legkeményebb időszak maga az aratás. Ha nem olyanok az elképzelései, mint egyes mai, nem is biztos, hogy fiatalnak, aki azt hiszi, az üzletláncok raktáraiban nő bele a kenyér a nejlonzacskóban, akkor pontosan tudja, hogy legközelebb egy év múlva jön csak az újabb „horror”, és mindössze azt az egy vasárnapot kellett elviselni, hogy legyen kenyér minden nap.
A hivatkozott zajrendeletek helyi, önkormányzati rendelkezések, amelyek nem vonatkoznak a szántóföldekre, de a lakókörnyezettel körülvett vasművekre sem. Addig van jó világ, amíg a jegyzők nem kergetik a kombájnokat, hanem inkább a civilizáció „gyöngyszemeit” üldözik el vinnyogó és porzó krosszlovagjaival együtt. És akkor a seuzokutatóknak is jut kenyér a megmaradt 364 napra.
