A mezőgazdasági gépek bűvöletében alkot Szegi László

Még az óvoda berkeiben töltötte napja nagy részét, alig 5-6 éves lehetett Szegi László, amikor atyai nagyapjának köszönhetően megismerte, és azonnal meg is szerette a mezőgazdasági gépek világát. A rajongás aztán az évek előrehaladtával sem halványult: általános iskolásként már a termelőszövetkezet gépudvarában ismerkedett a mezőgazdasági eszközökkel, s jó kézügyességének köszönhetően a látottakat papírra is vethette. Így születtek meg az első skiccek, melyek után rövid időn belül elkészült az első mintadarab is.

– Megszáradt kukoricaszárból és hungarocellből készültek az első darabok. Vízfestékkel színeztem meg őket – idézi fel legelső makettjeinek történetét Szegi László, aki munkája során manapság is a hagyományos eszközöket és technikákat alkalmazza, a kalapács, a hegesztő és a reszelő összehangolt használatával nyerik el végleges formájukat az egyes alkatrészek.

Mint mondja, ipari tanuló volt Seregélyesen, mezőgazdasági gépszerelőnek készült, lakatos munkákat is végzett, s ekkortájt már lehetősége nyílt arra, hogy makettjeit fémből hozza létre. Habár úgy emlékszik, ezek eleinte kezdetleges makettek voltak, az akkori munkafolyamat mégis meghatározó része volt annak, hogy a manapság már elismeréseket is bezsebelő darabok elkészülhessenek.

A katonaság ideje alatt fogott hozzá az első modell, egy SzK-4 típusú kombájn megépítéséhez. Négy évig, 1974-től 1978-ig dolgozott rajta, még a láncszemeket is ő hajlítgatta, egyenként, lemezből. Az Alkotó Ifjúság pályázaton első díjat nyert vele. A modell a mai napig elemről működtethető. Ekkorra a kukoricaszárakat és hungarocellt már felváltották a fém elemek, manapság pedig már saját, otthoni műhelyben készülnek a precízen megmunkált, a valóságot tökéletesen tükröző modellek – természetesen ahogy az a nagy könyveben meg van írva, 1:5 méretaránnyal, szívvel és lélekkel. Az elmúlt két évtizedben számos kiállítást megjárt remekművek képviselték megalkotójukat kápolnákban, különböző találkozókon, kis településeken és nagy városokban egyaránt.

Szegi László büszkén meséli, hogy a kiállítások alkalmával a gyermeki szempárok is gyakran felcsillannak egy-egy traktor láttán. Az alkotó keze alatt tucatnál is több makett és modell készült az évek során: volt, amelyik „csak” egyévi munkát igényelt, s olyanok is akadtak, melyek készítése két naptári évet is felölelt. A pusztaszabolcsi makettek közül három a Mezőgazdasági Gépmúzeum kiállított tárgyai közt öregbíti készítője hírnevét.

A pusztaszabolcsi alkotó nem csak épít, de az egyes darabok történetét is jól ismeri, könyvespolcán szakirodalmak sokasága sorakozik. Megépítette már sok más mellett a DUTRA UE-28 és a DUTRA D4K traktormodelleket, melyek kategóriájuk legjobbjainak számítanak. Készített már cséplőgépet is, természetesen a hozzá való üzemelő traktorral együtt – ez működőképes modell volt, villanymotor hajtotta.

Szegi László hobbiját otthona, Pusztaszabolcs is elismeri: mezőgazdasági gép makettjei és modelljei helyi értékként, „ipari és műszaki megoldások” kategóriában a Pusztaszabolcsi Értéktár részét képezik. A Pusztaszabolcsi Hagyományőrző és Hagyományteremtő Alapítvány a közelmúltban Értékőr Díjjal fejezte ki az alkotó iránti elismerését.