Csoda Fehérvár ölelésében

A Sóstó a hozzáértők szerint a Sárvíz hatalmas területéből, annak mocsaraként alakult ki. Több száz évvel ezelőtt egészen Székesfehérvár határáig nyúltak ezek a mocsarak, ami komoly közegészségügyi problémát jelentett. Aztán a 19. századra lecsapolásokkal, fásítással sikerült rendezni a helyzetet. Később egy fehérvári polgár, Schmöltz Leopold kezdte a fásítást a területen, majd kocsmát is nyitott a környéken, így egyre népszerűbb fürdőhellyé vált a Sóstó, voltak itt stégek, kabinok, vendéglők is. Igazi élet. 

A II. világháború az itteni létesítmények pusztulását is magával hozta, később pedig évtizedeken át szennyvizet engedtek a területre, ami feltöltötte, eliszaposította. A kilencvenes évek végére olyan állapotba került, hogy annak idején nem sokan fogadtak volna arra, hogy itt egyszer majd egy igazi kis édenkert jön létre. Pedig így történt, a stadionnal együtt ennek a területnek a rehabilitációja is megvalósult, kikotorták a szennyvízből származó iszapot, megfordították a Basa-árok folyását. És lőn, megvalósult a Csoda! Így, nagybetűvel. 

A természet hihetetlenül rövid idő alatt újra „utat tört” itt magának. Mivel most már állandóan van víz a tóban, a vízhez kötődő madarak imádják a környéket, hatalmas csapatokban élnek itt. És a csoda azért is csoda, mert ez az Édenkert egy nagyváros szívében jött létre, közel a városlakókhoz, és mégsem zavarja egymást az ember és a természet. A madarak talán már meg is szokták, hogy a furcsa kétlábúak mindenféle érdekes, fémből készült alkalmatossággal a nyakukban errefelé járkálnak. Néha megállnak, s pápaszemeket meresztenek feléjük. Ők pedig vígan sütkéreznek, hagyják magukat fotózni. Mi ez, ha nem szimbiózis? Vigyázzunk rá!