Sokrétű munkájáért kapott díjat

2023.04.07. 15:30

Majdnem lemaradt a kitüntetéséről a csákvári díjazott

A Csákvárért díjat 2010 óta ítélik oda. Kunstár Béla idén éppen a huszadik a sorban, aki a március 15-i ünnepségen átvehette az elismerést.

Borsányi Bea

Kunstár Béla otthona udvarán az elismeréssel

Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

A Kunstár házaspárt szinte mindenki ismeri Csákváron, hiszen az elmúlt évtizedekben mind a férj, Béla, mind a feleség, Irénke sokat tett a nagyközség, később kisváros közösségéért. Utóbbi munkásságát néhány éve ismerték el, most tehát a férjen volt a sor! Az elismerés szó szerint meglepetésként érte, mivel a levél, amiben erről értesítették, elkallódott a postán. A városi ünnepségre azért ment el, mert minden évben részt szokott venni rajta. A helyzet akkor lett némileg gyanús neki, amikor a hátsó sorok egyikéből, ahol helyet foglalt, az első sorba ültették át. Vegyük hát sorra, mi szerepelt a méltatásában! 

Csákvárra 1994-ben költözött feleségével, akkor kezdett az általános iskolában tanítani. A történelemórák mellett könyvtári foglalkozásokat is tartott. Később tanára, majd igazgatója lett a Kun László Gimnázium Csákvári Tagintézményének, közismert nevén a Csákvári Esti Gimnáziumnak. 1998–2006 között képviselőként tevékenykedett a településen, alapító tagja a Vértes Múzeum Baráti Kör Egyesületnek, kiállítások és múzeumi programok, valamint a Csányi László Kórustalálkozók aktív szervezője. 1974 óta futballjátékvezető, majd ellenőr és versenybizottsági tag. Fejér mellett Komárom-Esztergom, Pest és Békés vármegyékben vezetett megyei színtű mérkőzéseket. Évekig szerkesztette a település lapját, a Csákvári Hírmondót. Végül, de nem utolsósorban a csákvári református egyházközösség presbiteri jegyzője is volt, két éve pedig a gondnoka.

A háború után nem volt jellemző, hogy férfi létére valaki tanító legyen, Kunstár Béla mégis ezt a pályát választotta. A kicsikkel való munka akkor tetszett meg neki, amikor a sikertelen egyetemi felvételije után egy évig képesítés nélkül tanított. Egyébként általános iskolás kora óta történelemtanár szeretett volna lenni, ám a debreceni egyetemre nem vették fel. Másodjára aztán az esztergomi tanítóképzőbe jelentkezett. – Azt szoktuk mondani, annak idején annyi fiút vettek fel a tanítóképzőbe, hogy a zongorát át tudják vinni az egyik teremből a másikba. Engem felvettek. Az volt a szerencsém, hogy abban az évben nem kellett alkalmassági vizsgát tenni. Az éneken megbuktam volna – mesélte nevetve a kitüntetett, aki a főiskolán ismerkedett meg feleségével. 1980 óta házasok. 

Diplomával a zsebükben először Szokolyára mentek tanítani, 14 év után onnan jöttek – így fogalmazott – haza, felesége ugyanis csákvári. Kunstár Béla álma sem veszett el az évek folyamán, a történelem szakot a tanítói diploma megszerzése után, már gyakorló pedagógusként végezte el, így a csákvári iskolában történelem szakos tanárként kezdhetett. Mellette négy évig középfokú nyelvvizsgával németet is tanított. Ez abban az időben volt, amikor az iskolákban megszűnt az orosz tanítás és amíg az orosz szakos kollégák átképzése tartott, az egyéb nyelveket magasabb szinten beszélőknek be kellett ugrani nyelvet tanítani. De honnan jött a játékvezetés?

– Fiatal koromban magam is fociztam, de egykeként édesanyám féltett a sérülésektől, ráadásul akkoriban kerültem gimnáziumba, ahol sokat kellett tanulni. Az aktív sportot így befejeztem, de 17 évesen beiratkoztam egy játékvezető képzésre, mert a focitól nem akartam teljesen elszakadni. Jövőre lesz ötven éve, hogy pályán vagyok – árulta el Kunstár Béla, aki 2000 óta már csak ellenőrként segíti a fiatal, pályakezdő „sporikat”. Azt, hogy hány meccset vezetett, nem számolta, viszont számtalan története van a megye III-ból, a falusi meccsekről. Azt mondja, azért is szeretett mecset vezetni, mert amikor a pályán volt, csak a mérkőzésre koncentrált, minden mást kikapcsolt a fejében, így egy-egy összecsapás felért egy 90 perces relaxációval. 

Kunstár Bélát eredetileg evangélikusnak keresztelték, de mivel felesége református, vallást váltott. A presbiteri jegyzői feladatra Kis Boáz, a régi református lelkész kérte fel, 1994-ben. Abban, hogy igent mondott, az is szerepet játszott, hogy énektanár, karvezető felesége református kántor volt a gyülekezetben. Nem bánta meg, mint ahogy mást sem az életében. Ma is tökéletes társai egymásnak a feleségével, akivel remekül kiegészítik és támogatják egymást otthon és munkában egyaránt. Ami pedig a számtalan, általa végzett tevékenységet illeti, azt mondja, minden megy tovább, ahogy eddig. Ameddig bírja, semmit nem ad fel! 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában