Potré

2023.03.16. 07:00

Kilencvenöt éve vele van a Jóisten

Kilencven évet megérni, divatos kifejezéssel élve, nem semmi! Hát még kilencvenötöt! Zöld Mihályné, született Taubert Terézia februárban ünnepelte ezt a szép születésnapot. Ennek kapcsán jártunk nála Gánton.

Borsányi Bea

Zöld Mihályné, Taubert Terézia, gánti sváb családban született

Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Teri néni Gánton született 1928-ban egy négygyermekes család legkisebb és egyetlen leányaként. Édesapja akkor már 60, édesanyja 40 éves volt. Édesanyja miután első férje nem jött meg a Nagy Háborúból, ment hozzá Teri néni apjához, akitől még két fia született. A harmadik, legidősebb bátyját édesanyja az első házasságából hozta. Mivel nagyon szegény volt a család, Teri nénit 12 évesen cselédnek adták a szomszédos Bányatelepre. 

Kislányként cselédsors

- A bányamesternél szolgáltam, ott is laktam. Nem mondom, hogy rossz dolgom volt, de egy 12 éves kislány mégis csak más „keze-lába”. Reggel ötkor keltem. Begyújtottam a sparheltet, feltettem a kávét. Mire a gazda kijött, rendnek kellett lennie a konyhában, a bakancsainak is fénylenie kellett! Amikor végeztem a házban a reggeli teendőkkel, mentem állatokat etetni, rendezni. Utána a szobák takarítása következett, a boltba is engem küldtek, ha valamire szükség volt. Mivel unokák is voltak, a gyerekekkel is foglalkoztam, ha úgy adódott. Szabadidőm nem volt, általában 9-10 órakor kerültem este ágyba. 10 pengő volt a havi fizetésem, amiért édesanyám minden hónap elsején eljött. Nagyon szegények voltak, kellett a pénz. Anyám mosni, vasalni, takarítani járt, apám – bútorasztalos lévén – kisebb javításokat végzett Méri néni vendéglőjében. De nagyobb munkákat már nem tudott vállalni – mesélte Teri néni, akit a szülei nem mertek meglátogatni, pedig a szőlőbe arra vitt az út. Ám féltek, ha Terike látná őket, haza akarna menni. A pénzre meg nagy szükség volt!

Dáváj, dáváj!

Aztán jött a háború pokla, a front hónapokig állt Gántnál. –Anyám egyik vasárnap reggel azt mondta, ne menjek templomba, mert jönnek az oroszok. Szót fogadtam. Tíz óra után förtelmes ágyúdörgés, lövöldözés, durrogás kezdődött, az oroszok szétlőtték a templom előtt álló hatalmas hársfát, ami rádőlt a templomra. Odabent kitört a sikoltozás, jajveszékelés. Mindenki tudta, hogy az oroszok jöttek, mert azt mondták dáváj, dáváj! Borzasztóak voltak! Amit tudtak, elzabrálták, ha láttak valami értékesnek tűnőt, vitték. 

Sok lányt, asszonyt erőszakoltak meg. Nekem anyám betanította, ha utcára megyek, kössem be a fejem, mintha beteg lennék, ha meg közelednek felém, mondjam azt: tuberkulóz! 

Amúgy is vézna, gyenge gyerek voltam. A tüdőbetegségtől meg féltek – elevenítette fel a szörnyű napokat Teri néni, akinek az édesanyja egyszer majdnem az életével fizetett a jólelkűségéért. A korábban náluk elszállásolt német katonák ott hagyták a köpenyüket, amikor menekülni kellett azzal, hogy majd háború után eljönnek értük. Az oroszok aztán megtalálták és azt hitték, németeket rejtegetnek a házban. Majdnem agyonverték az édesanyját. Az édesapja ekkor már nem élt, a bátyjai közül egyet vittek el katonának, ő szerencsésen megjött a háború után. 

Nehéz sorsot mértek Teri nénire, de emelt fővel csinálta végig
Fotós: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

A szegénység a hosszú élet titka

Teri néni családja anyai és apai ágon is sváb volt, azt mondja, ők azért úszták meg a háború utáni kitelepítést, mert nem volt vagyonuk. Mégis jó valamire a szegénység! A nagyszülőket és azok testvéreit azonban mind elvitték. Még az udvarlóját is. Nehéz évek következtek. A bányamestert lefokozták, a szolgálatnak vége szakadt. 1947-ben férjhez ment, négy gyermeke született. – A bányamester, miután ők már nem tudtak cselédet tartani, elintézte, hogy küldönc legyek a bányában, papírokat hordtam egyik irodából a másikba. Később aztán elküldtek onnan is. Ami munkát találtam a faluban, elvállaltam, mosni, vasalni jártam a jobb módúakhoz. Iszonyú szegénységben éltünk – mesélte Teri néni, akinek ráadásul a férje is iszákos volt, sokszor éjnek idején futottak a gyerekekkel a házból, amikor részegen ért haza, hogy ne bántsa őket. Végül az is elmúlt. A Fejér Megyei Gabonaforgalmi Vállalattól vonult aztán nyugdíjba. Büszke rá, hogy mindenhol, ahol életében dolgozott, megbecsülték. Mostani születésnapján több volt kollégája és főnöke is felköszöntötte.  

95 éves korára négy gyermekéből hármat eltemetett. Látása erősen megromlott, nehezen mozog, egészsége máskülönben – korához képest - rendben van, csak kétféle gyógyszert szed. Legfiatalabb lányával él. Nyolc unokája, tizenhét dédunokája és négy ükunokája született. Amikor azt kérdezem, mi a hosszú élet titka, komolyan és nem viccből mondja: a nagy szegénység! Mert egyáltalán nem mindegy, mit eszik az ember! A sok hús nem egészséges. 

És hogy mi tartotta benne a lelket egy elmondhatatlanul nagy szegénységben eltöltött szinte teljes élet során? – Az, hogy a Jóisten velem volt. Ezt ki merem mondani! És ma is velem van!

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában