Jó reggelt, Fejér vármegye!

Mindenkinek vannak furcsa szokásai. Az enyém például az, hogyha egyedül vagyok szeretek leülni a földre és elnézni hogyan nyúlik fölém a szekrénysor, az asztal és egyéb berendezési tárgyak. Azt a megnyugtató érzetet adják, mintha egészen apró lennék, szinte gyermek. Elnézelődöm, tűnődöm. Különös, gyerekkoromban mást sem akartam igazán, csak felnőni, most pedig olyan jó időnként kicsinek látszani. Emlékszem, régen sokszor felvettem édesanyám ruháit, felkaptam a retiküljét és azt játszottam, hogy megyek a postára csekket befizeteni, mint ők, a nagyok. Mágikus és izgalmas dolognak tartottam a kötelességeket, felelősséget. Jelenleg, hogy mindez már számomra is valósággá vált, néha arra gondolok, milyen jó lenne, ha még mindig csak játék volna.