Hangos kelepelés az előszállási művház előtt: vajon mi történhetett? (Frissítve)

Tábiné Nyúl Gabriella helyi lokálpatriótaként születése óta árgus szemekkel figyeli a kelepelő madarakat és ez idén sincs másként. 

Minden évben nagyon várom, hogy megérkezzen a gólya a művház előtti fészekbe, mert az azt jelenti, hogy végre jön a tavasz. Nagyon vigyázok a kedves szomszédra, és végig követem a kis család életét: rak-e tojást, születnek-e fiókák, mennyi, ebből mindet felnevelik-e? Aggódva követem az első szárnypróbálgatásokat, nehogy vezetéknek repüljenek a fiókák. Tavaly volt olyan, hogy nem tudott rárepülni a fészekre, leesett, a főúton korzózott egy darabig. Onnan áttereltem a suliparkba, a többit már a gólyaszülők elintézték valahogy. Így három életerős gólya indulhatott útnak augusztusban. 
Tavalyelőtt pedig az egyik gólyánk gyűrűzve volt, napokig távcsővel és fényképezőgéppel lestem, hogy le tudjam fotózni a gyűrűt. Beküldtem a központba, beazonosították a gyűrűről a madarat és a nevemre is vettem, hogy én itt Előszálláson észleltem – emlékezett vissza az elmúlt évekre a Kossuth Lajos Művelődési Házban és Könyvtárban dolgozó Gabriella, aki kicsit nyugtalankodik, rá is kérdeztünk, hogy miért?  

– Most egy kicsit aggódok megint, mert a közeli halastavat leengedték, hogy az iszapot ki tudják kotorni. Félek, hogy nehezebben jut majd táplálékhoz a szentem.  De bizakodó vagyok, remélem nem lesz gond – zárta gondoltait. 

Frissítés!

Egyelőre úgy néz ki megoldódott a fészek kérdés, a gólyapár jóízűen reggelizett a suliparkban délelőtt, miután bementek a gyerekek a suliba.