Fiatal és fiatalos alkotók impulzív képei Bicskén

A szomszéd vármegyében, Várgesztesen élnek egy régi erdészházban az „angyalok”, azaz Talabér Angelika és lánya, Ludrik Angelika. A bicskei művelődési ház és intézményei, a Fiatalok háza, a Kultúrkúria és a könyvtár mindig is kitekintett a nem felfalazott vármegyehatárokon túl, lehetőséget adva az előadók, kiállítók bemutatkozására. A bicskei közönség pedig éppen így, utazás nélkül találkozhatott más művészekkel, műfajokkal. 

Emberi szempontból is különleges volt a két Angelika kiállítása, hiszen ők kizárólag a belülről faladó, ösztönös önkifejezési formákat művelik erős meggyőződéssel. A képeken majdnem nővéreknek néznek ki, külsejükkel, öltözékükkel is utalnak személyiségük sokszínűségére. A negyvennyolc éves édesanyát gyermekkora óta Gélinek becézik, a család német származását is őrizve e becenévvel. A másik Angelika, a huszonnégy esztendős Angi követte anyukáját a festésben, de markánsan különböznek képeik.

A megnyitón Takács József, a bicskei művelődésiház-igazgató és kollégája, a hölgyek régi ismerőse, barátja, a vendég könyvtáros Király Márta mutatták be a Szín-biózis beszédes címet viselő tárlatot és az alkotókat. Géli tizenkét évvel ezelőtt látott meg egy üzletben egy festőkészletet, fogta magát, megvette, s azóta fest. Olajjal, ezt választotta, témái pedig az ő megfogalmazása szerint kimeríthetetlenek. Szokták naivnak, vagy amatőrnek nevezni az ily módon felbukkanó, de hivatalos képzésen részt nem vevő alkotókat, de Géli ezzel sem foglalkozik.

 Kísérletezik, fest, amikor a munkája és a családja mellett ideje van rá. Sok a természeti kép, s kedvence a flamencó, ami szintén valamiért megfogta őt. A jellegzetes tánc és táncosnők képei, hangulata visszatérően vibrálnak képein. S ha ez nem lenne elég, a zeneszerzésbe is ugyanilyen ösztönös elszántsággal vágott bele! Kilenc éve találkozott a tatabányai H. Gábor Erzsébet verseivel, akinek több novellás- és verseskötete megjelent nyomtatásban. Géli egy szál gitárral megtanulta az akkordtáblázatból az akkordokat, s amolyan gyermekdalokhoz hasonlatos egyszerűséggel zenét írt Erzsébet verssoraira. Fejben csiszolgatja, amíg el nem készül a végleges dallam. Jelenleg harmincnyolc közös szerzeményük van, ezekből adtak ízelítőt a bicskei Fiatalok Házában. Rétegzenének nevezi Géli a szolid műveket, s ezekben is az érzelmek dominálnak.

Angi is hirtelen ráébredésből ragadott ecsetet. Az biztos, hogy a művészi véna ott szunnyadt a családban, ki tudja, hány generáción át! Ő nyolc éve kapott kedvet édesanyjától a festéshez, de láthatóan más karakterűek a vegyes technikával készült képei. Olaj, akvarell, filctoll, grafika, mikor mi és milyen eszközválasztással ébreszt benne indítékot az önkifejezésre. Impulzív, intenzív kifejezésmód az övé, édesanyja így jellemzi, mert az ifjabbik Angelika amúgy zárkózottabb, elgondolkodó személyiség. 

Egyikük sem kíván „iskolai” szabályozást szerezni, semmiféle hivatalos képzésen részt venni, hiszen megtehetnék. Persze a technika beszivárog a világból hozzájuk, ám a sok gyakorlás és a tapasztalat viszi előre őket az érzelemmel teli alkotás útján. És számukra ez a lényeg.