Székesfehérvári fényfestő csapat szórja be színekkel a finnországi fesztivált

A Fényszóró Visual (Gévai Bálint művészeti vezető, Molnár Ákos műszaki felelős, Horák Dávid helyszíni felelős) kezdetben a Méhkasaula Kulturális Egyesületben tevékenykedett tapasztaltabb művészek szárnyai alatt, s nekik köszönhetik az akkor még szinte ismeretlen vizuális alkotói ágba való csatlakozást, melynek hála a csapat már több mint 12 éve foglalkozik a fényfestés különböző formáival és technikáival. Saját fejlesztésű, magas fényerejű analóg vetítőgépek segítségével színekbe csomagolják, megfestik az adott teret, legyen szó történelmi jelentőségű vagy modern épületről, fákról vagy más tárgyakról, esetleg élőlényekről is. A leggyakrabban alkalmazott technikájuk az állóképes vetítés, ötvözve az általuk fejlesztett automata robotikus szerkezetekkel. Ezekkel, a vetítő felületére helyezve, visszatérő mozgóképi hatásokat tudnak elérni, legyen az forgás, csúszás, hullámzás vagy moaré-hatás. Pár éve komplex, több rétegű, “kép a képben” vetítésekkel is foglalkoznak, mely teljesen egyedülálló technológia.

De nem csupán a megyeszékhely lehet büszke rájuk, az egész országot körbevetítették már, persze metaforikusan. Rendszeres résztvevői például a pécsi Zsolnay Fényfesztiválnak is. De fényük a határon túlra is átvilágít: az utóbbi időszakban szerepeltek már számos külföldi rendezvényen is Horvátországban, Lengyelországban, Szerbiában, Németországban, Franciaországban, Szlovákiában, Finnországban és még sorolhatnánk. Az év további része sem lesz eseménytelen, ha minden jól megy, márciusban a Blik Blik fesztiválon fognak szerepelni Pilsenben, majd júliusban következhet a csapati eddigi legtávolabbi Európán túli utazása, mert meghívást kaptak Jeruzsálembe, egy ottani fényfesztiválra.

Ezekben a pillanatokban is Finnországban fesztiválozik a fény, ők pedig a fehérvári szemeknek nem ismeretlen, színes, vetített képekkel, „festett falakkal” ejtik ámulatba a közönséget. A március 5-ig tartó Winterlight fesztiválra egy grandiózus fény-installációval érkeztek, melyről a finn online média is elismerően nyilatkozik.  

A finn újságíró-kolléga külön ki is emeli a Fényszórókat. A képen A sejtmagtól a vízköpőkig című alkotásuk szerepel, s a képaláírás vége nagyjából ezt jelenti: „A mű azt szimbolizálja és kommunikálja, hogy minden összefügg, minden találkozik mindennel a világegyetemben, és hat egymásra” 

A munkáról bővebben már a csapat művészeti vezetője, Gévai Bálint nyilatkozott a feol.hu-nak.  - Legyen szó - a legegyszerűbb egysejtű élőlényektől eljutva - az emberről, vagy bármely összetett életformáról, közös bennük a mikroszkopikus méretű információ, melyet a sejtmag tárol. Ezt a folyamatot szeretnénk párhuzamba állítani a mindennapi élet történéseivel. Mikor egy jó ötlet magjából alkotás fejlődik, vagy mikor egy szép mintából fraktális módon egy nagy egész keletkezik, melyet a több állatfajból összegyúrt vízköpők szimbolizálnak a folyamatosságukkal. Ezzel párhuzamba állítható a vetítési technikánk is, hiszen egy mindössze 28x28cm-es üvegkép kivetítésével több száz négyzetméteres kép jön létre - mondta, majd részletezve a technikai fogásokat hozzátette: - Ezek összeolvadó rétegek. Két vetítő fényét egy pontba irányítjuk, különböző, de egymásba passzoló diaképeket használunk. A mozgást a vetítő fölé helyezett kinetikus szerkezettel érjük el.  A több réteges vetítési technikát használva, a minta különböző pontjait emeljük ki, egyes részekre állóképet, más formákra visszatérő mozgást generálva. 

De milyen út vezetett a fesztiválig? Havas, persze, de erről is Bálint árult el további információkat: - 2021-ben jelentkeztünk egy nemzetközi pályázatra, így kerültünk Finnországba, s most pedig visszahívtak minket. Ez a folyamat a sikeres teljesítés esetén. A többi külföldi fesztiválra is jellemző, sőt az egész fényszakma nagyjából így működik – válaszolt a csapat művészeti vezetője, akitől azt is kérdeztem, milyen volt a fogadtatás:  - Általában mindenhol hasonló, az emberek szívesen látják az analóg mechanikus technikákat működés közben. Örömmel táncolnak át a vetítők fényén.

Arra a kérdésre, milyen benyomásokat szereztek kint a tájról, emberekről és kultúráról, így fogalmazott: - A finn emberek nagyon kedvesek, előzékenyek, és kellemesen természetesen viselkednek. Náluk mindenki egyenlő, a szakmák között látszólag nincs megkülönböztetés. A gasztronómiáját sajnos nem tudtuk kiismerni rendesen, a munkánk helyhez kötött minket, s erre nem volt lehetőség. A népsűrűség érezhetően kisebb, főbb városaik messzebb helyezkednek el egymástól, s közöttük számtalan lenyűgöző tavat, sziklás tájat, s erdőket láthatunk. Jávorszarvassal idén sem találkoztunk, de örökös célkitűzés marad.