Nem ijedtek meg a széltől - Söréden is töltöttek időt a kolbásszal (galéria, videó)

Úgy döntött a hideget hozó viharos szél, hogy nem lesz szabadtéri rendezvény Fejér vármegyében. Az egyik legkisebb településen élők álltak ellen leginkább, ugyanis minden úgy lett, ahogy a lakosok megtervezték. A szélárnyékot csak alig-alig adó, tágas udvaron felállították a kolbásztöltő versenyen induló csapatok a harcállásaikat és onnan méregették az ellent, miközben a fűszeres golyókat a vetőcsövekként álló töltőkbe tárazták. Persze az árulás inkább volt kötelező, mint tilos, így minden csapat tagja át-átlátogatott a többi alakulathoz, egy kölcsön késért, egy pálinkakóstolóra, vagy egy közösen elfogyasztott, tüzes sörédi borra.

A sörédiek egyébként is igen tüzes népség. Ezt az is bizonyítja, hogy míg más tájon fedett és védett helyre húzódva bújtak el a vihar elől, addig a sörédiek boldogan beszélgettek, a nagyobbacska fiúk fociztak, az apróságok pedig a nagyszülőkkel libikókáztak, miközben a téli szél ördögszekérre emlékeztető, gallyakról letépett madárfészket görgetett keresztül az udvaron.

Amikor a kolbászok elkészültek, megkezdődött a tálalás a zsűri számára. Mintegy 11 csapat vágott bele a szélbe, a húsba és a versenybe, családok, barátok. Külön mérkőztek meg a kis és a nagy csapatok, ugyanis a jelentősebb létszámú formációk több fajta kolbásszal, kolbászkülönlegességekkel is indultak.  

Sültek a rövidebb és hosszabb kolbászkák és a melléjük tett zöldségeknek és puha kenyereknek köszönhetően szebbnél szebb, színes tálak készültek. Nem is lehetett akárhogyan a zsűri elé vinni, mert a tálalás módja, szépsége is beleszámított az összhatásba a pontozásnál, melyről a döntőbírót kérdeztük.

Főleg arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan lehet különbséget tenni kolbász és kolbász között? Bokor Péter elmondta: -Mivel kisebb és nagyobb csapatok is indulnak, arra kértem a polgármestert, hogy válaszuk őket külön. A kicsik legtöbbször egy sima kolbásszal jönnek, a nagyobbak egy csípős és egy csemegét hoznak, de vannak olyan csapatok, akik három féle kolbásszal jönnek. Ez lehet egy bajor jellegű, vagy éppen egy csirkehúsból készült sajtos finomság. De láttunk már itt curry-vel készültet, sőt, aszalt gyümölcsökkel gazdagítottat is. Próbálom komplexen mérlegelni a dolgokat, ezért megnézem a csapatmunkát is, de a pontozás kétharmada magáról a kolbászról szól. Kérésemre vakkóstolás van, vagyis nem tudom melyik kolbász melyik csapat büszkesége, így csak számok alapján azonosítom be őket. Igyekszem objektív, pártatlan maradni, nehogy hazakergessenek. Négy kritériumot állítottam fel magamnak. Ezek között szerepel a kinézet, az összbenyomás, hogy meg van-e repedve, vagyis, hogy hogyan sült meg, aztán persze jöhet az íz.

Az ötvenpontos rendszerben történő zsűrizés végeredményét nagyon várták a csapatok, köztük olyanok, mint például az Utcai vegyes, a Giola, a Két család+Mamák, a Szuna család, a Bajszosok klubja, vagy a Májas hurkák. Ám minden hiába, mert úgy alakult, hogy a Sörédi Baráti Kör lett az első a nagycsapatok közül, és a Bevándorlók alakulata nyerte meg a kis csapatok versenyét. A különdíjas pedig ebben az évben a Kolbászok lettek.

A tartalmas napban nem csak a verseny hozott izgalmakat, hanem a tombola is. A kolbásztöltő verseny mellé szervezett tombolán mi is lehetne más a fődíj, mint boros, illetve pálinkás pohárszettek és persze egy kifent késkészlet. De az is jól járt, aki Végh Rudolf polgármester felajánlását, az élő kakast nyerte meg.