Hogyan védjük meg magunkat egy ámokfutóval szemben?

Ahogy azt a feol.hu elsőként írta meg, sajnos egy fiatal lányt súlyosan megsebesített egy támadó a napokban a Jancsár közben, és akiről később kiderült, hogy aztán ámokfutóként rabolta végig a Petőfi tér környékét. Embereket zaklatott, kitépte kezükből a táskát, másnak a telefonját vette el, és egy buszból is megpróbálta meglovasítani a rádiót. Az ámokfutó szerencsére már a támadássorozat napján rendőrkézre került. Azóta újabb áldozatok jelentkeztek a rendőrségen.

Sajnos hiába a rendőri jelenlét, hiába a sok térfigyelő kamera, bárkivel megeshet, hogy az utcán támadó szándékkal környékezik meg. Ilyenkor, a szakértők szerint, jobb megelőzni a bajt, ha még tudjuk. Futni és kiabálni kell. Ha viszont ez már kevés, meg kell próbálni megvédeni magunkat, ami a felfokozott, adrenalinlöketes állapotban még talán a profiknak, masszív, jól edzett embereknek se egyszerű. Azonban, ha célirányosan gyakoroljuk ezeket a szituációkat, az agyunk kapcsolni fog, és talán éles szituációban is elő tudja hívni a mozdulatokat, melyekkel kivédhetjük, hogy áldozattá váljunk. Ebben segítenek az önvédelmi tanfolyamok is. A témában elsőként Mihályi Attila volt segítségünkre, aki a Honvéd Szondi György Sportegyesület közelharc-kézitusa szakosztályán belül oktat önvédelmet, valamint klasszikus japán harcművészetet.

Miért ajánlja ezeket a foglalkozásokat? 

-Mivel a bűnözés sajnos soha nem szűnik meg, így olyanok is mindig lesznek, sőt talán a többség ilyen, akik abból a célból kezdenek el edzésre járni, hogy meg tudják védeni magukat az utcán. Az önvédelem tanulása mindig valamilyen küzdősporthoz vagy távol-keleti harcművészethez kötődik, mert jellegükből adódóan ezek a mozgásformák tudnak alapot biztosítani ahhoz, hogy szükség esetén az egyén megvédhesse magát. Természetesen sokakat vonz például a japán kultúra megismerése. Mivel a harcművészetek nem versenysportok, így nem csak fiatalon lehet űzni, hanem gyakorlatilag bármeddig lehet gyakorolni. Azt mondhatom tehát, hogy alapvetően mindig népszerű téma az önvédelem, de egy vagy több nagy nyilvánosságot kapott bűncselekmény, például utcai rablás, vagy más erőszakos cselekedet ugrásszerűen növelheti azok számát, akik ismereteiket bővíteni akarják.

Jellemzően kik fognak bele a tanulásba és miért? 

- A többség egyértelműen önmaga megvédése miatt kezd bele egy ilyen edzésbe. A többi már "csak" járulékos előny: rendszeres mozgás, egészséges életmód, hasonló emberek megismerése, közös programok. A résztvevők köre széles, a kisgyermektől, a középkorúakon át egészen a 60-as korosztályig, de természetesen a legjellemzőbb a 16-40 éves korosztály.

Milyen mindig jól alkalmazható, bevált trükkök és fogások vannak, melyekkel akár elkerülhetjük, hogy áldozattá váljunk? 

-A testmozgás általában is ajánlott mindenkinek, ehhez jön hozzá az a jótékony hatás, hogy képessé válhatunk megvédeni magunkat, vagy másokat egy támadáskor. A legjobb persze elkerülni a harcot, megelőzni a támadást. Ez talán a legfontosabb. Például ha tudjuk, hogy "zűrös" környéken vezetne át az utunk, akkor még ha tovább is tart, menjünk inkább kerülővel. Sötétedés után csak jól kivilágított helyeken közlekedjünk. Ha gyanús csoportosulást látunk magunk előtt, akkor időben menjünk át a túloldalra. Higgadtan, nyugodtan, de folyamatosan figyeljük a 20-30 méteren belüli állapotokat, elsősorban az embereket. Ha megszólít minket egy idegen, akkor itt is tartsuk a Covid idején megszokott 2-3 méteres távolságot, ha ezen belülre akar kerülni, az már több, mint gyanús jel. A bűnelkövetők a lebukástól félnek a legjobban, tehát biztosak lehetünk abban, hogy minden térfigyelő kamera helyét ismerik, így aztán kerülik is, mi tegyünk pont fordítva, ha tehetjük járjunk arra, ahol sok kamera van. Ha egyértelművé válik számunkra az idegen célja, ne habozzunk ilyen esetben sem segítségért kiabálni. Bár vannak hajmeresztő sztorik a járókelők közönyösségéről, de tudni kell, hogy az emberek többsége jószándékú és segítőkész. Ha éppen mi vagyunk aki meghallja a segélykiáltást, akkor azonnal menjünk segíteni, biztosak lehetünk benne, hogy mások is követni fognak, ugyanis az első lépést a legnehezebb megtenni. Ha szóváltás után vagy anélkül megtörténik a fizikai támadás, akkor két dolgot tehetünk: menekülünk vagy harcolunk. Nincs olyan módszer, fogás, ami mindenkinél ugyanúgy működik. Alapvetően a személyiségünk határozza meg, hogy hogyan reagálunk a minket ért sérelmekre. Ha van ilyen tapasztalatunk, mert például rendszeresen vagy időszakosan sajátítottunk el önvédelmi fogásokat, akkor az adott helyzettől függően eldönthetjük, hogy elfutunk vagy szembeszállunk. Rendőrségi híreket olvasva láthatjuk, hogy sok olyan eset van, amikor a határozott fellépés elriasztja a támadót, de ezt soha nem tudhatjuk előre. Nagyon fontos, hogy mindenki ismerje saját maga képességeit, határait, mérje fel pontosan a helyzetet. Hiába járatos valaki az önvédelmi fogások terén, egy drog hatása alatt álló támadó nem érez fájdalmat és gyakran még több ember is nagy erőfeszítés árán tudja ártalmatlanná tenni.

Mennyi idő, míg valaki képes lesz felmérni az adrenalinnal fokozott veszélyhelyzeteket, s míg képes lesz megvédeni önmagát?

-Nincs megadott idő, hogy mikor mit sikerül elérni, ki meddig tud eljutni. Különbözőek vagyunk nemet, testalkatot, személyiséget, motivációt tekintve is, tehát nincs egységes séma. Az biztos, hogy megfelelő helyen eltöltött néhány óra is tud sokat segíteni. Amikor edzőteremben, tehát biztonságos körülmények között a gyakorlás folyamán megrángatnak, támadást imitálnak felénk, földre esést tudunk gyakorolni, akkor már nem első alkalommal fogunk találkozni ezzel az utcán, ha mégis megtörténik a baj. Nincs legyőzhetetlen ember, mindenkinél van erősebb, mindig magunkhoz képest kell egyre jobb eredményeket elérnünk, de ezt a tempót mindenki maga választja, hiszen nincs versenyzési kényszer, mint a sportban. Ősszel több helyen is jártam harcművészeti szemináriumon Nyugat-Európában és az tűnt fel, illetve ha mondhatom így, nem tudott nem feltűnni, hogy milyen nagy arányban vesznek részt harcművészeti foglalkozásokon szemmel láthatóan az 50-es, 60-as korosztályból. Ahogy már említettem, a mozgásforma jellege miatt erre megvan a lehetőség, hiszen Japánban is nagyon sok aktív 70-80 éves mestert is találunk.

Hasonlóképp vélekedik Adamek Péter is, aki kérdéseinkre elmondta, ő mint kung fu edző a Wing Tsunt ajánlja.  Kérdésünkre, miszerint miért érdemes tanfolyamra járni, elmondta, mindenki szeret tartozni valahová, és kifejezetten hasznosnak látja, ha ezt egy harcművészeti iskola adja meg, mert itt biztosan nem keveredik rossz társaságba az ember. Ez a mozgásforma fejleszti az állóképességet, a reflexeket, a fegyelmet, és persze hasznos fogásokat tanul a tanítvány, ami miatt magabiztosabbá válik. 

- A legelső, amit megtehetünk azért, hogy ne váljunk áldozattá, hogy körültekintőek vagyunk, és megpróbáljuk elkerülni az olyan szituációkat, amelyek fizikai agresszióhoz vezethetnek. Ha valamiért mégsem tudjuk elkerülni (liftben vagyunk vagy van velünk valaki, akit meg kell védenünk), akkor kerülnek elő a harci technikák, a gyenge pontok (pl. szem, torok, ágyék) támadása. Persze ezek a technikák csak akkor érnek valamit, ha az ember sokat gyakorolja a mozdulatokat. Nem reális elképzelés, hogy ilyen helyzetben anélkül védjük meg magunkat, hogy a támadóban kárt okoznánk - hiszen ő választja meg, kit, hol és milyen eszközzel fog megtámadni - akit utcán megtámadnak, az eleve hátrányból indul - vélekedik a 3. mesterfokozatú kung fu edző, akinek minden korosztályból van tanítványa.