Naponta tizenhárom keresztényt megölnek a hitéért

– Keresztény tanítványainkat készítjük fel hivatásuk elvégzésére a kortárs társadalomban, ahol egészen eltérőek a kihívások – mondta lapunknak a baptista lelkipásztor. – Magyarországon több mint 20 éves előzménye van a TCM működésének, számos lelkész és világi állásban dolgozó gyülekezeti tag kapott már felkészítést kezdetben spontán módon, a későbbiekben mesterfokon. A bázisunk Ausztria: Ázsiából, Afrikából, az Egyesült Államokból és számos más helyről érkeznek a tanítványok felkészítésre, felekezetközi istentiszteletre, Biblia-tanulmányozásra. Mivel sok kereszténynek nincs lehetősége utazni, ezért az oktatók látogatják őket: ez támogatás, jelzés, amely azt üzeni, hogy nincsenek elfelejtve. 
A missziók során milyen országokat látogatott meg? 
– Európa fővárosai mellett Ázsiába, Afrikába és az Egyesült Államokba is gyakran elutazom, ahol egyrészt képzéseket tartok, másrészt törekszem arra, hogy barátainkat, lelki testvéreinket megismerjem a helyi gyülekezetekben. Járok afrikai és ázsiai nyomornegyedekben, bejutok mecsetekbe, látom, mi zajlik, így én is tanulok. Távol áll tőlem az a kolonialista megközelítés, amely korábban jellemző volt a harmadik világban dolgozó egyes keresztény missziókra. Megtörtént, hogy azt éreztették a helyiekkel: megérkeztek a keresztények és jól kioktatják őket. Nagyon fontos, hogy értsük a kultúrát, ahol fogadnak minket. 
Feltételezem, hogy ők is tudnak példát mutatni nekünk, európaiaknak abból, miként kell jó kereszténynek lenni. 
– Teljesen így van. 
Milyen helyzetben vannak ma a világ keresztényei? 
– A statisztikák elrettentők, de a számok mögött rejtőző személyes sorsok még inkább. Ma minden nyolcadik keresztényt üldözik, naponta tizenhárom keresztényt megölnek a hite miatt, háromszázhúsz-háromszázharminc millió a száma azoknak a keresztényeknek, akik napi üldöztetést szenvednek el. 
Mi veszélyezteti a legjobban a kereszténységet a világban? 
– Négy ilyen nagy területet látok, attól függően, melyik földrészt vizsgáljuk. Az első a más vallások, világvallások általi üldöztetés. Elsősorban a szélsőséges iszlamista szervezetek a felelősek például a kivégzésekért, az iszlám a legjelentősebb keresztényüldöző vallás. Sokakban úgy élnek a hinduk és a buddhisták, mint békeszerető vallások követői, de ez nincs így mindenütt. India és Srí Lanka bizonyos részein például a hinduk vascsövekkel, furkósbotokkal felfegyverkezve rendszeresen megtámadnak keresztény gyülekezeteket. Márpedig amikor egy ötven-hatvan fős gyülekezetre rárohan három-négyszáz dühöngő hindu, az egy rettenetes helyzet. 
Afrika a legveszélyesebb föld-rész a keresztények számára? 
– Ott egészen brutális cselekmények történnek, éppen ezért mi Kenyában alakítottuk ki afrikai székhelyünket. Ugandából, Nigériából és máshonnan oda érkeznek azok a lelkipásztorok vagy laikus lelkészek, akiknek nincs képesítésük, de szolgálják gyülekezeteiket. Azért Kenyába, mert az még mindig békés országnak számít, annak ellenére, hogy ott a többségben lévő kereszténységet a kisebbség üldözi. Hatvan százalékra tehető a keresztények száma, őket egy hétszázaléknyi kisebbség nevében az al-Shabaab terrorszervezet támadja elsősorban ott, ahol a kormánycsapatok nem tudnak rendet tartani. Lecsapnak a falvakra, a termőterületeket felégetik, méreggel beöntözik, a férfiakat megölik, a nőket megerőszakolják, csonkolják, kebleiket levágják, hogy ne tudjanak gyermeket szoptatni. Az én harmincas éveiben járó tanítványaim között több olyan keresztény van, aki ilyet már elszenvedett. Amikor jó néhány éve először ott jártam, rá kellett jönnöm, hogy nemcsak az oktatást kell elvinni, de az ölelést, a lelki gondozást és az anyagi támogatást is. Megpróbáljuk ezeket az embereket az életbe visszaszeretni. 
Milyen más formái vannak a keresztényüldözésnek? 
– A másik komoly veszélyt a diktatúrák jelentik, ahol nem vallási köntösben jelenik meg az üldöztetés, hanem azon alapul, hogy a diktátor vagy annak apparátusa nem tűri meg az erős közösségek létezését. Az olyan emberek csoportját, akik esetleg összefognak, gondolkodnak. Első helyen mindenkinek Észak-Korea juthat eszébe, az valóban egy ilyen hely, de gondolhatunk Türk- menisztánra, vagy például Belaruszra. Utóbbi helyen sok barátom és keresztény testvérem él. Belarusz elvileg keresztény ország, de az evangéliumi keresztényeket és az összes protestáns keresztényt hihetetlen nyomás alá helyezik. Lecsapnak rájuk a KGB utódszervezetei, és komoly pénzbírságot vetnek ki minden gyülekezeti tagra. A fizetésükhöz képest hatalmas összegek ezek. 
Milyen hivatkozással? 
– Például olyan ürüggyel, hogy nem regisztráltak, pedig harminc éve be van adva a regisztrációs kérelmük. Az egyik „sztán” országban, amit nem akarok megnevezni, mert rövidesen visszatérek oda, a tolmácsom, egy három felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező keresztény özvegyasszony, csak vécét takaríthat a kórház folyosóján, a kórtermekbe be sem mehet. 
Mi a helyzet a szélsőségesen liberális nyugati országokban? 
– A keresztények nagyon erős belső identitásból fakadó értékrendszer alapján cselekednek. Így aztán esetenként a megfogant gyermek életének védelmében tett munkálkodásuk vált ki támadást a liberális körök felől, vagy a férfi és nő között létrejövő házasság hirdetése miatt válnak szinte rendszeridegenné Európa nyugati vagy északi felén. De amerikai barátaink, támogatóink is egyre több olyan példát mondanak, hogy egy-egy államban, ahol liberális irányt követnek, házi, közösségi istentiszteleteiket, gyülekezetük működését próbálják akadályozni, korlátozni. A szabadság országában ha a szomszédnak vagy valamelyik LMBTQ-aktivistának nem tetszik valami, a keresztények feljelentésnek, zaklatásnak lehetnek kitéve. Az a cél, hogy ellehetetlenítsék működésüket, de legalábbis visszaszorítsák őket a templom falai közé. 
Mennyire jellemző, hogy a keresztények kompromisszumot kötnek a liberális eszmékkel, szellemi irányzatokkal a túlélés érdekében? 
– Ez is területenként eltérő. Sok helyen Nyugat- és Észak-Európában már nagyon sok engedményt tettek a keresztények, mert úgy érezték, rendszeridegenekké váltak, elveszítették a terepet, olyan erős lobbi áll a liberális érdekek mögött a médiában és másutt. Mindig ez volt a keresztények választása, ez történt már a Római Birodalomban is: megtalálom-e még azt a pontot, ahol tudok kommunikálni a társadalommal, vagy föld alatti mozgalommá válok? Jelentős méretű protestáns egyházakban döntöttek már úgy, hogy befogadják ezeket a liberális gondolatokat, ezért találunk már leszbikus női püspököket, és mindenféle olyan jelenséget, amely évezredeken át összeegyeztethetetlen volt a keresztény, bibliai üzenettel. 
Mi a véleménye erről? 
– Mindezt nem megvetéssel nézem, de teljes mértékben elfogadhatatlannak tartom. Az üzenetünket nem azáltal kell elfogadhatóvá tenni, hogy elveinkben, Krisztus szavaiban, Isten tanításában alkuszunk meg. Ez számomra nem gyakorolható. De az üzenetet, amit határozottan képviselünk, azt szeretettel képviseljük, mert ami határozott, még lehet szeretetteljes. Egy példa: lelkipásztorként is szolgálok, és gyülekezetem tagjait mindig arra intettem, hogy legyünk olyan gyülekezet, ahová el tud jönni egy homoszexuális vagy bárki más, aki bűnben vagy deviáns módon él. Járt nálam még gengszterfőnök is, aki, mint azt később megtudtam, úgy jött el az istentiszteletre, hogy volt nála egy pisztoly a zakója alatt. Később megtért. A szeretet, az elfogadás nem jelent jóváhagyást: azaz ha eljön közénk valaki, aki prostituáltként tartja el magát, őt szeretjük, elfogadjuk, de ez nem jelent jóváhagyást. Ez néha összekeveredik a keresztények fejében. Krisztus Isten és ember volt egyszerre, száz százalékban. Az Isten nem tűri a bűnt, ám az ember bűnben fogant: már ebben kifejeződik az egyensúlyra való törekvés, Krisztus a szeretet és az igazság között is egyensúlyt teremtett. Azt mondta, mindenkit szeretünk, még az ellenségünket is, de van igazság. A bűnt a nevén nevezte, a bűnből meg kellett térni, de a bűnöst átölelte. Ez egy olyan üzenet, amelynek ha elveszítjük a lényegét, akkor elveszítjük az identitásunkat is. 
Mit szól ahhoz, hogy az Európai Parlament jelentése szerint nálunk sérül a vallásszabadság? 
– Évente húsz nemzetközi utat biztosan megteszek több földrész között. Legszívesebben valakit a jelentéskészítők közül magam mellé vennék utazásaim során, majd azt mondám, most jöjjünk Magyarországra, tegyünk összehasonlítást, és rajzoljuk le, hol, mekkora a vallásszabadság? Van, ahol a fejét veszik valakinek azért, mert keresztény, van, ahol megverik, van, ahol börtönbe vetik, van, ahol csak kiszorítják a liberális társadalomból vagy a közéletből, és a Biblia nem lehet ott a gyermek táskájában. Magyarország nem csupán a legjobbak között, de a piramis csúcsán végezne egy ilyen felmérés végén. 
Azt mondják, nálunk visszaszorítják a kisegyházakat. 
– Az állam mindenhol eldöntheti, hogy kikkel szándékozik együtt dolgozni és kikkel nem, kire bíz szociális vagy oktatási intézményt, és kire nem. Senkinek nem tiltották meg, hogy lelkipásztor legyen, gyülekezetet vezessen, Istent dicsérje olyan énekkel, ami neki tetszik. 
Nálunk nincs veszélyben a kereszténység? 
– Korábban négy veszélyről beszéltem, mi ebbe a körbe tartozunk. A keresztényekre leselkedő veszély tekintetében a negyedik csoport a langymeleg állapot azon országokban, ahol semmilyen üldöztetés nincs, csak egyszerűen a jólét, a közömbösség érzéketlenné teszi az embereket Isten, az evangélium, az Isten által közölt értékekkel szemben. A kormány hiába dolgozik partnerként együtt az egyházakkal, ha az egyének meglangyulnak és nem veszik ki részüket az egyház missziójából. Az ebben rejlő veszély akár nagyobb is lehet a nyílt üldöztetésnél. 
Mit vár ebben a helyzetben, mit hozhat a jövő? 
– A jövő a szolgáló vezetésé és a küldetést betöltő egyházé. Korábban a „trón” és az „oltár” összefonódásának modellje volt a jellemző, ennek mára vége, csak szolgáló vezetéssel lehet keresztényként tovább élni. Itt az ideje még komolyabban venni azt, hogy a többi embernek a szolgái vagyunk. Az egyház is vezetheti a társadalmi folyamatokat, de nem uralkodó pozícióból, hanem csak szolgáló vezetéssel. Úgy, ahogyan Krisztus tette, amikor lehajolt és megmosta a tanítványai lábát. Küldetés betöltő és másokért élő egyházra van szükség, ez Krisztus egyháza. Ahogyan Billy Graham fogalmazott: legyen ez egy olyan szervezet, amely a kívülállókért van. Egy horgászegyesület vagy például a nagycsaládosok egyesülete a saját tagjaiért dolgozik, azért lépnek be a tagok. A gyülekezet legyen Krisztus népe, amelynek célja az, hogy azokat igyekezzék elérni Krisztus szeretetével, akik a mi körünktől távol állnak.