2022.08.27. 07:00
Magukra ismert az apás szülésről szóló cikkünk fotóján szereplő édesanya
Nagy öröm, amikor az olvasó elismeri munkánkat. Az apás szülésről szóló cikkünk után (Tébláboló apukák a folyosón, 2022. augusztus 6.) nagyon kedves olvasói levelet kaptunk. A cikk illusztrációjaként az MTI 1990. november 23-i fotóját közöltük, és a rajta szereplő család felismerte önmagát. A levelet a képen még újszülöttként látható leány írta, aki ma már asszony, és szintén édesanya.
A 32 éve született kislány (jobbra) immár édesanya, szintén apás szülése volt
Fotó: Tóth Eszter Zsófia / MW
A szombati ebéd után a korabeli anyuka kinyitotta a Fejér Megyei Hírlapot, hogy megfejtse a rejtvényt, amikor meglátta a fotót, amely a születésekor készült, és „felsikoltott meglepetésében”. A családnak nagy örömet és boldogságot okozott a cikk és a fotó, azt tervezik, bekeretezve kiteszik a falra.
Ellátogattunk hozzájuk, és felidézték a kép keletkezési körülményeit. A képen újszülöttként szereplő kislány, Vitányi-Kálmán Alexandra és édesanyja, Kálmán Sándorné Márti, Alexandra egyéves kisfiával érkezett a találkozóra. E történetben együtt láthatjuk az élet továbbadását és a család megtartó erejét. „A kilencvenes évek elején ritkaság volt az apás szülés – kezdett bele a történetbe a nagymama. – Már 34 éves voltam, és két nagyobbacska fiunk volt, akkor 12 és 9 évesek, amikor a férjemmel úgy döntöttünk, legyen még egy gyermekünk. A gyermek az örömforrás, a boldogság. Izgatottan várták a kis jövevényt. Külön szenzáció lett a családunkban, hogy kislányunk született. Varga Györgynél szültem.”
A nagymama postásként dolgozott Ercsiben, férje pedig lakatos-hegesztőként. Felidézte, hogy mennyire átalakult a szülés ahhoz képest, ahogy a két nagyobbik fiát a világra hozta. Amikor az első fia megszületett 1979-ben, a férje sorkatona volt. A honvédségtől másnap délelőtt engedték el, hogy a kórházban üvegfalon keresztül megnézhesse gyermekét.
A második fiút Dunaújvárosban szülte, akkor sem kerülhetett szóba, hogy az édesapa jelen lehet a szülésen. Akkoriban még a pólyás kisbabákat a csecsemős nővérek háromóránként vitték az édesanyához.
Alexandra születése előtt megkérdezték a Kálmán családot, beleegyeznek-e, hogy fotózzák őket, és akkor az édesapa is ott lehet a szülésnél. Nagy örömmel vállalták, ennek köszönhető a mi találkozásunk is.
Forrás: MTI
A fotós az MTI-nél dolgozott, végigkísérte a szülést, a vajúdás meghitt pillanatait, aztán a boldogságot, egy új emberi élet kezdetét. A kislány fél egykor jött világra. Láthatjuk azokat a pillanatokat is, amikor az édesanya hasára tették az újszülöttet, majd az édesapa kezébe vehette kisleányát. A fotókon az édesapa szakállas, mert tett egy fogadalmat, hogy addig nem borotválkozik, amíg gyermeke meg nem születik.
Az édesapának is csodálatos élmény volt, hogy ott lehetett leánya születésénél. A többi rokont vonalas telefonon értesítették, az anyai nagymamához a szomszéd boltos ment át az örömhírrel.
Alexandra ugyanazt az orvost választotta a terhesgondozáskor, mint édesanyja 32 évvel korábban, örömmel kísérte őt is az útján. Szintén apás szülésük volt, Alexandrának nagy lelki segítség volt a férje jelenléte.
Az unokák, összesen hatan, mindannyian apás szüléssel születtek. Örömteli találkozás volt látni a összetartó családot, azt, ahogy a nemzedékek szeretetteli szövetségben összefonódnak.
AZ OLVASÓI LEVÉL - Tisztelt Szerkesztőség! Édesanyám a szombati ebédromok eltakarítása után megpihenve kinyitotta az aznapi újságot, keresztrejtvény után keresgélt benne, mit sem sejtve. Amikor a Történelem rovathoz ért, majdnem felsikoltott meglepetésében. A szeme elé tárult a múlt, amelyről sosem gondolta, hogy viszontlátja egy napilapban! Születésem pillanatát megörökítette egy MTI-tudósító, a bába kérésére, aki egy Londonban tartott bábakonferenciára készült, így férje, aki akkoriban az MTI-nek dolgozott, lencsevégre kapta a vajúdás és a papás szülés pillanatait a maguk gyötrelmes, mégis szívet melengető valójában. A fotó 1990. november 23-án készült, és a sorozat többi darabjával együtt a szüleim szekrénye mélyén lapul. Nem számítottunk rá, hogy ennyi idő után megjelenhet ez a fotó, de nagyon sok örömet és boldogságot okozott családunknak, mely szép pillanatokat ezúton is köszönünk a szerkesztőnek. Személy szerint büszke vagyok rá, hogy 1990-ben, amikor a papás szülés még igencsak újdonságnak számított, a szüleim bátran igent mondtak a felkérésre, és betekintést engedtek az életük ezen szakaszába. További jó munkát és olvasókban gazdag újságírást kívánunk! Tisztelettel: Vitányi-Kálmán Alexandra (a fotón még magzatmázba burkolózott újszülött)
