Huszonkét esztendővel ezelőtt kezdte szolgálatát Simon Sándor

A százados 2021 szeptembere óta felel a helyi parancsnokság műszaki felkészültségéért. Kellő tapasztalattal bír ahhoz, hogy átlássa a tűzoltóság minden területét, hiszen az elmúlt huszonkét esztendőben végigjárta a ranglétrát. 

– Huszonkét évig dolgoztam a 24/48-as munkarendben. Ennyi idő alatt megszokja az ember ezt az életvitelt, így nem is volt egyszerű átállni a mostani tisztségembe. Jelenleg 8–16 óráig tart a munkaidőm. Most sokkal több idő jut a családomra, délutánonként el tudok menni a kisfiamért a bölcsődébe, és szabadok a hétvégék is – meséli mosolyogva. 

Egy hétköznap délutánján történt az az eset, amiért felettesei az állami kitüntetésre terjesztették fel. 
– Aznap a pincében tevékenykedtünk a családdal. Először a nevelt fiam vette észre, hogy valami füstöl a szomszédnál. Jobban megnéztem, és láttam, ez bizony nem csupán egy kerti égetés, hanem egy kazánház lángol. Azonnal odasiettünk, ahol már a család és két szomszéd megkezdte a vízhordást. Egyiküknél volt egy poroltó készülék, azt elkértem, és „lelőttem” vele a lángokat. Ezután fölfelé vettem az irányt és ott folytattam az oltást – idézte fel a százados. Mint mondta, egy tetőnél az a legkritikusabb, hogy a cserép alatt ott a szigetelőágy, a fagerenda, és ha ott nem fogják meg időben a tüzet, akkor az oxigén miatt felgyorsul az égés. A gyors és hathatós közbelépésének köszönhetően sikerült időben elfojtani a lángokat. Ez azért is jelentős, mert nem egy pajtáról, melléképületről volt szó, hanem egy háromgyermekes család otthonáról, amely gyors közbeavatkozás nélkül könnyen a lángok martalékává válhatott volna. 

– Meglepődtem, de nagyon örültem a díjnak. Volt, aki azért kapott elismerést, mert égő házból hozott ki gázpalackot, volt, aki vízből mentett ki gyermeket, és mindezeket jellemzően a szabadnapjukon hajtották végre. Nagyon sokrétű munka a miénk. Ha levesszük az egyenruhát, mi akkor is tűzoltók maradunk. Nem fordítjuk el a fejünket, ha látunk egy káreseményt, mondván, majd a kollégák megoldják. Nyilván kellenek speciális felszerelések is a mentésekhez, a perkátai esetnél szerencsére a saját eszközökkel megoldottuk a helyzetet – tette hozzá Sándor. 

Annak idején nyomós oka volt rá, hogy otthagyja eredeti foglalkozását. Hidegburkolónak tanult, annál sokat kell térdelni, ez megviselte Sándor ízületeit. Döntenie kellett: vagy megműtteti a begyulladt térdeit, vagy foglalkozást vált. 

– Soha nem bántam meg, hogy tűzoltó lettem. A mi hivatásunk sosem unalmas vagy egyhangú. Naponta szembesülünk sikeres és sikertelen mentésekkel, amelyek mindannyiunkban nyomot hagynak. Tudni kell kezelni ezeket, és egy idő után kialakul a stressztűrő képesség. A 24/48-as munkaidő-beosztás éppen azért jó, mert a két pihenőnapban el lehet terelni a gondolatokat – magyarázza a százados. 

A tűzoltói munkája közben képezte is magát, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen 2010-ben diplomázott, így az elméleti és gyakorlati tapasztalatait együttesen most egy új feladatkörben hasznosítja, és segíti az ifjú kollégákat is. A műszaki felügyelet mellett az építőipari tudását is igyekszik bevetni, és a kisebb karbantartási munkákat elvégzi a laktanyában. Már régóta van egy másodállása is, amely a felesége szerint inkább hobbinak számít: kamionsofőrként szokott küldetéseket vállalni. Talán Sándorról elmondható, mind szakmailag, mind a magánéletben rév­be ért.