A 80-as évek vége óta működik az Esthajnal Nyugdíjasklub énekkara kisebb-nagyobb megszakításokkal

Habár megkeresésünk oka a nemrég lezajlott fehérvári Ki mit tud? versenyen való részvétel volt, mégis szó esett az elmúlt évek munkájáról, megalakulásukról, elért sikereikről és élményeikről. 

Az énekkar vezetője, Övegesné Szalai Katalin örömmel emlékezett vissza a kezdetekre. Megtudtuk, hogy a nyolcvanas évek vége felé alakultak, ekkor még Hanga Sándorné Ági néni vezetésével. Majd 2006-ban újjászerveződtek, és nem sokkal később Katalint érte a megtiszteltetés, hogy folytathassa elődje munkáját, vezesse a nyugdíjasklub énekkarát. Ez 15 éve volt, Katalin azóta hivatalos tagja, vezetője az énekkarnak, mellyel már jó néhány fellépésen részt vett. 

– Leggyakrabban a lepsényi rendezvényeken szerepelünk. Mindig részt veszünk az augusztus 20-i ünnepségen, a szeptember végén tartandó nemzetőrünnepen és a november 11-i megemlékezéseken, melyek során az első világháború befejezését ünnepeljük. Az idei évben a trianoni megemlékezéskor is mi énekelünk az emlékműnél. Továbbá gyakran kapunk felkérést másik nyugdíjasklubok rendezvényein való fellépésre és népzenei találkozókon való részvételre – meséli. Ami a határon túlt illeti, Lepsény három testvértelepülésén is jártak már. Elsőként 2010-ben az erdélyi Kászonban, majd 2011-ben Vajdaságban, Oromhegyesen, végül a Németországban található Wendenben jártak. 

No de térjünk vissza beszélgetésünk okára, azaz a február végi Ki mit tud? versenyre, amelyre a felkészülését igencsak megnehezítette a tagok betegeskedése. Ennek ellenére Katalin büszkén és boldogan mesélte, hogy hogyan próbálta kihozni a helyzetből a maximumot: 

– A próbák nagy fegyelmezettséggel, de vidám hangulatban telnek. Egy-egy új dalt többször eléneklek, közösen is sokszor. Ha szükséges, akkor kiemelek egy sort vagy motívumot, amíg tökéletes nem lesz. A Ki mit tud?-ra való felkészülés során sajnos voltak, akik betegséggel küzdöttek, és nem tudtak próbákra járni, ezért felhasználtam a technika nagy vívmányát, telefonra fel­énekeltem a dalokat, és elküldtem a többieknek. Ilyen még soha nem volt, de nagy sikert aratott – mondja. Hozzátette, hogy ebben nagy segítségére volt a citeratudása, mellyel még 2008-ban kezdett el foglalkozni. Lett is egy zenekara, a Cirbolya, amely azóta állandó kísérete az énekkarnak. 

– A citerások között vannak középiskolások, egyetemisták és egy háromgyermekes édesanya is. Úgy gondolom, ez nagyon szép példája annak, hogyan lehet több generációnak együtt dolgoznia, egymást tisztelnie. A zene, az éneklés szeretete összeköt bennünket – említette. A Ki mit tud? kapcsán Katalin úgy fogalmazott, hogy különös élmény volt. Izgatottan léptek a színpadra, főleg azért, mert tagjaik fele csak nemrég csatlakozott hozzájuk. Így ez volt az első „éles bevetés”. Habár eredményt nem értek el, elégedetten távoztak. – Élményt nyújtott a többi produkció megtekintése. Ezeken a találkozásokon mindig tanulunk a többi fellépőtől. Lelki feltöltődést nyújt a nyugdíjas generáció lelkesedése, felkészültsége, vidámsága – fejtette ki.