Sáringer Éva kedvenc tevékenysége, ha egy-egy régebbi bútort újból életre kelthet

Miután megbeszéltük a találka helyét és időpontját, izgatottan vártam, hogy milyen környezetben fogad Éva, és csak remélni tudtam, hogy láthatom majd munkáit. Otthonában találkoztunk, ahova belépve úgy éreztem, mintha egy kedves erdei házikóban lennék. Beljebb és beljebb haladva egyre több művével találkoztam, szó szerint körbevett minket a művészete. Színes volt, bohém és élettel teli. 

Elmondta, hogy hat évvel ezelőtt indult minden, amikor egy barátjánál meglátott egy kidekorált tükröt. Egyből felkeltette az érdeklődését az alkotó és az, hogy hogyan csinálhatta. Ő is szeretett volna valami hasonlóan gyönyörűt alkotni. – Lenyűgözött, amit láttam, de ismertem a saját képességeimet és tisztában voltam vele, hogy nem igazán tudok rajzolni. Szerencsére később kiderült, hogy ez is fejleszthető, csak türelem, akarat és kitartás kell hozzá. Első lépésként elmentem egy szakkörre, ahol megtanították az alaptechnikákat és színösszeállításokat, szinte egyből úgy éreztem, hogy ez én vagyok! Jól érzem magam, miközben alkotok és úgy gondoltam, hogy jó is vagyok benne. Így be is adtam a legelső művem, ami egy tálas volt a Hagyományok Házába, zsűrizésre. Elhatároztam, hogyha jó értékelést kapok, akkor folytatom, képzem magam és komolyan veszem, ha pedig gyengébbnek ítélik, akkor megmarad egy szívemnek kedves hobbinak. Nos, hatalmas örömömre kiemelkedő minősítést kaptam, egyből el is döntöttem, hogy népi iparművésszé szeretnék válni – emlékszik vissza a kezdetekre. Azt mondja, ahhoz, hogy ezt a magas célt elérje három év kőkemény munkára volt szükség. Folyamatosan adta be tárgyait értékelésre, amelyeket muzeológusok és elismert népművészek bíráltak. Habár Éva sokat mesélt, mégsem állt össze a fejemben még egy egységes kép, hogy hogyan is kell elképzelni a bútorfestészetet folyamataira lebontva. 

Ő leginkább azt kedveli, ha egy-egy régebbi bútort újból életre kelthet. Ez a „régiség” lehet akár egyben vagy darabokban, ugyanis asztalos­- munkákat is végez. Az egyik büszkeségét említve egy nagyobb szekrényről beszélt, melyre egy padláson bukkant. Az ominózus darab éppen mellettem volt, melyről elmondta, hogy hat különálló darabban hevert, de rögtön tudta, hogy ebből valami nagyszerűt tud alkotni. – Az egyik legjobb dolog, amikor régiből csinálhatok újat. Ezekben a tárgyakban ugyanis még látni a készítője míves munkáját és az aprólékos faragást – mondja. Stílusát bujának és mesebelinek nevezte, úgy véli tárgyai visszatükrözik személyiségét is, annak ellenére hogy egy meghatározott motívumrendszert használ. Laikusként ez némi magyarázatot kívánt, így kérésemre elárulta, hogy a bútorfestészet már 400 éves múltat tudhat maga mögött. Székelyföldről indult, ahol minden tájegységnek megvan a maga sajátos stílusa. 

Éva az Erdővidékről származó Sütő család hagyományőrző vonulatát viszi tovább, melyet vargyasi bútorfestészetnek neveznek. Ennek motívumai köszönnek vissza bútorairól. Színek tekintetében szinte mindig sötétkék alapra fest, a szabályrendszernek megfelelően pedig a felfestett virágokat, indákat és motívumokat valósághűen ábrázolja. Példaként a gyöngyvirágot említette, mely csakis fehér színű lehet, akár a valóságban. 

Megkérdeztük továbbá, hogy mire a legbüszkébb az elmúlt hat évből? Elsőként egy közelmúltban történt felkérésről mesélt, mely lehetőséget adott neki arra, hogy a Székesfehérváron lévő Bory-vár egyik tornyában megtekinthető legyen egy általa felújított és megfestett komód. Majd a tanításról és a workshopokról beszélt: nemrég egy egyhetes tábor keretében negyven gyermeket avatott be a bútorfestészet fortélyaiba. 

– Jelenleg nagyon kedvelem az oktatást, heti egyszer tartok is foglalkozásokat. Ezek nagyon szabad szelleműek, a lényeg, hogy mindenki alkosson és érezze jól magát – mondja. Majd látogatásunk végéhez közeledve előkerült még egy citera, mely egy szintén helyi népi tárgyalkotó iparművész, Soós János keze munkáját dicséri. Amolyan együttműködés formájában mutatta Éva a hangszert, melyet ugyancsak megfestett. Majd már fél lábbal a küszöbön túl jövőbeni terveiről is ejtett néhány szót. Legnagyobb vágyálma, hogy templomi kazettás mennyezeteket tanulmányozhasson és azokra festhessen.