Két babakocsival rója a köröket a Velencei-tó körül Lengyel-Fibecz Adrienn

Agárd és Gárdony között, ha valaki meglát egy hölgyet futni babakocsival, sőt mi több, maga után is húz egyet, nagy eséllyel Lengyel-Fibecz Adriennt látja. Igazán eltökélt édesanya Adrienn, akinek az örömöt ma már az jelenti, ha „családostul” futhat. Mert amíg a kicsik nem tudnak vele szaladni, addig bizony fogja s viszi őket magával. Adrienn idén indult egy sportnagyköveti választáson, melyen kislányával és persze futóbabakocsival felszerelkezve vett részt. Egyedüli futóbabakocsis sportolóként a nagyköveti választás mellett a futóbabakocsis futás népszerűsítése volt a célja. Dobogóra ugyan nem került, de így is több mint ezren szerették volna őt látni a sportnagykövetek sorában.

– A futás számomra, mindamellett, hogy szabadságot, örömöt és egészséget jelent, a gyerekeimmel együtt töltött plusz idő is – meséli a kétgyermekes édesanya, aki persze nem most kezdte a futást: lassan 20 éve rója a köröket, de már 25 éve sportol rendszeresen. Mint általában minden nő életében, úgy Adriennél is az első gyermek születése jelentette a fordulópontot – ám ő nem állt meg, folytatta a futást. Erre az időszakra így emlékezett vissza még a sportnagyköveti választásra készülve: – Először egyedül, majd megismerkedve a babakocsis futással, fiammal jártam el futni napi szinten a Margit-szigetre, így az egyre nagyobb távokat immár együtt tettük meg. Már nem csak magamért futottam, hanem miatta is – majd, hogy további célokat találjon magának, úgy döntött 2019-ben, hogy egy teljes triatlonszezont bevállal – a felkészülést pedig az akkor még alig egyéves kicsi fia mellett kezdte el. Vagyis nem csak mellette, hanem vele együtt: – A futó­edzésekre vittem magammal futóbabakocsival, és úszni is jött velem. Persze amíg én úsztam, vigyáztak rá. Egyedül a kerékpárosedzésre nem tudtam magammal vinni – meséli Adrienn, aki remek versenypárost alkotott a babával, akivel egész nyáron együtt járt a versenyekre.

– Minden egyes célba érkezésemnél ő ott várt engem a célban párommal együtt. Ennél nagyobb motivációt el sem tudtam képzelni: nekem minden versenyen be kellett érnem a célba. És ez olyan jól sikerült év volt, hogy életem legjobb ranglistahelyét foglaltam el év végén a korosztályomban.

Majd 2020 júniusában megszületett a második gyermekük is, és akkor tudatosodott a családban igazán, hogy az élet egy fővárosi panelben nem az igazi számukra. Így találtak rá agárdi otthonukra, ahová tavaly novemberben költöztek be: – Egész más itt az élet, nagy udvarunk van, így folyamatosan kint vagyunk a szabad levegőn, még akkor is, amikor nem mehetünk sehová. És közben nem kell folyamatosan azon aggódnom, hogy elüti egy autó a gyerekemet. Kislányom születése után pedig újra a futás lett az életem fő sportja.

Adrienn azóta megtalálta Agárd és Gárdony között a maga legjobb futóköreit, ahol szinte már ismerősként köszöntik egymást a sportolók. – Jelenleg kislányommal futok kettesben, de van úgy, hogy mindkét gyermekemmel egyszerre megyek futni: Kisó, a kislányom futóbabakocsiban tart velem, Matyi pedig egy speciális utánfutószerű futóbabakocsiban ül, melyet magam után húzok.

Remek találmány ez, olyan, mintha nem is lenne velem még egy babakocsi – mondja Adrienn, aki rendszeresen kap elismerő megjegyzéseket futás közben, amikor meglátják, micsoda babakaravánt mozgatva sportol. És ez nem is meglepő, ki ne kapná fel a fejét egy ilyen csapat láttán? Adrienn maga az eltökéltség és számára a mozgás nem kényszer, hanem alapvetés. Persze testnevelő tanári diplomával és úszóedzői pályával a háta mögött ez nem is kérdés. – Mindkét gyermekünk rendkívül élvezi a futást, a közös edzés napjuk központi elemévé vált. Matyi például már maga ül bele a kocsijába, hogy menjünk futni. A tervem, hogy elindulok az első félmaratonomon, amit a lányommal szeretnék lefutni. De a nagyobb is jön majd velem az edzésekre, benne is van már van 3-4 félmaraton­nyi táv.