Önuralom és egyéni felelősség – Ulicza Henriette tippjei: mit tehetünk a pánik ellen?

– Ha jól belegondolunk, a II. világháború óta nem volt olyan egész Európát érintő helyzet, mint amilyet most a koronavírus okoz. Emiatt az emberekből hiányoznak azok a készségek és megküzdési stratégiák, amelyek szükségesek az ismeretlen helyzethez való alkalmazkodáshoz, a túléléséhez. Ez az egyik oka a kialakult pánikhelyzetnek – kezdte a szakember. A pánikkal kapcsolatos egyik kulcsszó a bizonytalanság. A helyzet szinte naponta változik, nekünk pedig minden nap máshoz kellene alkalmazkodnunk. Ez szorongáshoz vezet, amit tovább tetéz, hogy a megjelenő töménytelen mennyiségű hír ellenére is úgy érezzük, nincs meg a kellő információnk. Ráadásul ráhatásunk sincs az eseményekre. A jelenlegi helyzettel kapcsolatos másik kulcsfogalom a krízis, amely azért annyira nagy, mert nem csak az életünk egy, hanem az összes területén bekövetkezett: nem dolgozhatunk (mint eddig), a gyerekek nem mehetnek óvodába, iskolába, bezártak a szolgáltatók, a színházak, a múzeumok és így tovább. Nem élhetjük az életünket az eddigi megszokott rutin szerint. Ez megnehezíti az alkalmazkodásunkat, hiszen, ha csak egy-egy területen következik be változás, azt még tudjuk kezelni, de amikor egyszerre minden megváltozik körülöttünk, azt nehéz feldolgozni.

– Az élelmiszerekből történő „bespájzolás” egyfajta védekező cselekvés, amitől úgy érezzük, tettünk valamit, van ráhatásunk az amúgy általunk kontrollálhatatlan eseménysorra. Az egy másik kérdés, hogy lehet ez egy transzgenerációsan öröklött viselkedési minta is: éhen ne haljunk! – magyarázta a szakpszichológus, aki adott néhány jó tanácsot arra nézve, hogyan tudunk védekezni a pánik ellen. Az egyik és talán a legfontosabb, hogy csak annyi információt engedjünk be napi szinten, amennyire feltétlenül szükségünk van! Minél több információ ér minket, annál könnyebben „belecsavarodunk”, pláne, hogy manapság nagyon sok egymásnak ellentmondó hír is napvilágot lát a vírussal kapcsolatban – ennek elkerülése érdekében mindig hivatalos csatornákon tájékozódjunk! Krízishelyzetekben mindig előtérbe kerül az önuralom, a tervezettség és szervezettség fontossága. Amikor a magánéletünkből kiesnek a megszokott panelek, tervezzük meg, építsük fel tudatosan a napjainkat a részletekig bezárólag! Az összeszedettség kordában tart, véd a pánik kialakulása ellen.

– Ne feledjük, gyerekeink megszokott és felépített napirendje is felborult, foglalkozzunk velük többet, ha igénylik. Tájékoztassuk őket az életkoruknak megfelelően az eseményekről, de ne zúdítsunk rájuk túl sok információt, ne csak a vírusról és a megváltozott életünkről szóljon az összes kommunikáció! A kicsiknek 8-10 éves korig még nem alakultak ki teljes körűen a megküzdési stratégiáik – hívta fel a figyelmet Ulicza Henriette. Ajánlott naponta 2-3 alkalommal re­laxálni, meditálni, jógázni – ki melyik formát részesíti előnyben –, hogy az idegrendszerünket visszaállítsuk az alapszintre. Ezzel együtt szintén javasolt napi 30-50 perc mozgás is. Kutatások bebizonyították, hogy amíg sportol az ember, addig a szorongásközpont nem működik. A mozgás hatására felszabaduló hormonok pedig a sportolás után egy ideig fenntartják a jó hangulatot. A legnagyobb videómegosztó csatorna jó edzéslehetőségeket kínál.

Ugyancsak kiemelt szerepük van az online közösségeknek, amelyben a virtuális térben tudunk beszélgetni másokkal. De vigyázzunk, fő a pozitív hozzáállás! Ha már egyszer krízishelyzet állt elő, ne húzzuk le a másikat! Ahogy az életben sok esetben, most is segíthet a hit, ami nem csak a hagyományos vallásos hitet jelenti, de minden olyan hitrendszert, amely valamilyen magyarázatot, segítséget jelent számunkra a világ működésével kapcsolatban. Léteznek az interneten akár ingyen is igénybe vehető lelkisegély-szolgálatok, ha minden kötél szakad, és nem tudunk megbirkózni a kialakult helyzettel, kérjünk segítséget!

– Sose felejtsük el az egyéni felelősségünket! Negatív hír vagy hang hallatán ne spanoljuk egymást, annak tömeghisztéria lehet a vége! A tömeg amúgy pozitívan is hangolható olyan jó üzenetek elindításával, amelyre „rá lehet csatlakozni” – zárta Ulicza Henriette. Jó példa erre az olaszoknál indult spontán akció: egyre-másra jelennek meg a színes, vidám rajzok az otthonukban ragadt emberek ablakain, ajtóin „andrá tutto bene” felirattal, ami azt jelenti: minden rendben lesz!