Nincs két egyforma ADHD-s gyermek!

Szétszórt a gyerek? Nem tud tartósan odafigyelni arra, amit csinál? Könnyen elterelhető a figyelme? Esetleg még nyughatatlan is? Ingadozó a hangulata? Ilyen esetekben merülhet föl a szülőben, vagy/és a környezetben, hogy ADHD lehet az ok.

A SZÉNA Egyesület a Családokért másodszor rendezett gyermekekkel foglalkozó felnőtteknek Kincsestár Konferenciát kedden, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban. A gyakorlatorientált műhelymunkákon manapság gyakori problémákról – például online zaklatás – hallhattak a résztvevők, de az élményalapú közösségépítés is téma volt.

A záró nagy előadást a Bethesda Gyermekkórház ADHD Centrumának munkatársai tartották.

Rideg Gyula kórházlelkész, szakpedagógus kiváló felvezetését adta a témának: a hallgatóság figyelmét végig fenntartva, illetve finoman humoros megjegyzéseivel vissza-visszaszerezve beszélt például arról, melyek az ADHD tünetei, s hogyan viszonyulhat a pedagógus ehhez a jelenséghez.

Ez az egyre többek által ismert betűszó a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart jelenti. Az előadásból kiderült: az elnevezés mögött nem új keletű jelenség áll, mert már a 19. században is foglalkoztak vele. Csak éppen nem úgy, mint manapság. Sokat finomodott a megítélése, a kezelése, s nem tartják betegségnek. Van, aki vitatja az ADHD-jelenséget, a szakma nagyobb része szerint viszont sajátos fejlődési út ez, egyfajta szabályozási zavar – mondta Rideg Gyula, aki először is ismert személyek, sztárok – például Einstein, Leonardo DiCaprio, Whoopi Goldberg – fotóit vetítette ki, és részletet is bejátszott az Amadeus című filmből, érzékeltetve: a különleges képességű, az átlagostól eltérően viselkedő emberekkel nem éppen egyszerű együtt élni.

Az ADHD kapcsán rámutatott: a jelekre érdemes már gyermekkorban felfigyelni. Mindazonáltal, a konkrét diagnózishoz az kell, hogy a jeleket tizenkét éves kor előtt, s legalább hat hónapig észleljék, azok súlyosan befolyásolják a környezethez való alkalmazkodást, és több helyzetben is megnyilvánuljanak. Az előadás rávilágított a tünettan három területére. Az egyik a figyelem fókuszálásának a problémája. Tehát például, a gyermek figyelme könnye elterelhető, vagy húzza az időt egy-egy tevékenység közben. A másik tünetegyüttest a mozgásos problémák jelentik, vagyis a gyermek sokat izeg-mozog, szinte állandóan nyugtalan. A harmadik területet az impulzus gondok jelentik, amely szerint a gyermek hangulata ingadozó, mindent azonnal akar, s jellemzőek rá a bizarr, bár viccesnek tűnő játékötletek.

Járulékos problémák is fölmerülhetnek azonban. Például a gyermek túlérzékeny, nem bírja a porszívó vagy akár a tanítónő hangját.

Aztán az is jellegzetes, hogy az ADHD-s gyermekek történetmesélés közben kiszínezik a valóságot, magukról pedig sokszor negatívan nyilatkoznak. Rideg Gyula hozzátette, hogy nincs két egyforma ADHD-s gyermek! Ez egy spektrum: van, aki inkább figyelemzavaros, más hiperaktív, sokaknál azonban együtt van jelen a két tünet.

Könyvet is ajánlott mások mellett Mark Selikowitztól, ADHD, a hiperaktivitás-figyelemzavar tünetegyüttes címmel.

Németh Zsófia pedagógus, mozgásterapeuta már a mozgásterápiákról szólt, hangsúlyozva azok jelentőségét a kiegészítő kezeléseknél. A gyermek mozgásának felmérésével kezdődik azonban minden, ennek módszereiről is hallhattunk. A terápiák során a csecsemőkori mozgásfázisokon viszik keresztül újra a gyermeket, hogy pótolhassák, ami elmaradt, vagy gyakoroltassák, ami kevés ideig történt meg.

A cél az, hogy az idegpályák és kapcsolatok kiépüljenek vagy megerősödjenek.