Ma már környezettudatosan is védekezhetünk a szúnyogok ellen?

Mondhatjuk, hogy a mostani helyzet rendkívüli?

– Igen, mondhatjuk. A rendkívül csapadékos május és a Duna áradása együttesen járult hozzá a jelenlegi szúnyoginvázióhoz. Fontos elmondani, hogy víz nélkül nincs szúnyog, hiszen a szúnyog lárvája vízben fejlődik. Mivel az áradást követően a Duna hullámterében rengeteg a pocsolya, a vizenyős rész, így a szúnyogoknak ez egy rendkívül kedvező szaporodóhelyet biztosít.

Hogy kezdődött az ön és a szúnyogok közös története?

– 2007-ben a dunaföldvári Halászcsárdában dolgoztam családtagként, ahol folyamatos gondot jelentettek a kerthelyiségben a vendégeket csípő szúnyogok. Megoldást kerestünk… Mivel a szúnyogirtás iskolai végzettséghez kötött, ezért megszereztem az egészségügyi gázmester képesítést. A Halászcsárda területét kémiai szerekkel szórtam le, ami egy-két napig jelentett csak hathatós eredményt. A szúnyogok aztán újra visszatértek. Vagyis abban az átlagosan 4–6 hétben, ami a szúnyogok életciklusa, a kezelést újra és újra meg kellett ismételnem, hogy érezhető eredményt érjek el. Már ekkor más utat kerestem, mert úgy véltem, hogy a folyamatos kémiai szerekkel való irtás káros lehet nemcsak a szúnyogokra, hanem akár az emberekre és a többi élőlényre is.

Milyen más védekezési mód létezik a vérszívók ellen?

– A biológiai szúnyoggyérítő anyag ezen esetben egy természetben élő, talajlakó baktérium (Bti) által termelt toxikus fehérje, ami elpusztítja már (!) a lárvát. A baktériumot – az Újvidékről származó, de Izraelben dolgozó – Yoel Margalith fedezte fel az 1960-as években. (Érdemes megnézni a következő, " target="_blank" rel="nofollow noopener">róla szóló kis videót a Youtube-on: Magyarok a nagyvilagban Yoel Margalith.) A szúnyoglárvákat irtó, a természetben is megtalálható baktérium áttörést jelentett a vegyszeres szúnyogirtás és a szúnyogok terjesztette betegségek elleni harcban. Németországban már a ’70-es években kidolgozták a biológiai szúnyoggyérítés módszerét, jelenleg 98 százalékban ezt a környezetbarát lárvairtást használják: azóta is töretlen sikerrel, amit egész Nyugat-Európa átvett.

Magyarországon – ezen belül a Fejér megyei Duna-szakaszon – milyen eredményekről számolhatunk be?

– Úgy érzem, egyre inkább elfogadottabbá (sőt, igénnyé) válik, hogy ne vegyszeres módszerekkel irtsuk a szúnyogokat. Minden, korábban használt kémiai szerről kiderült, hogy károsító hatása volt, és emiatt kivonták azokat a forgalomból. Az általunk meghirdetett szúnyoglárvaprogram (fb.com/szunyoglarvaprogram) azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a kémiai szerek használata helyett áttérjen a – megelőzésen alapuló – biológiai módszerre, hogy a csípő szúnyogok már ki se kelhessenek. Ehhez az szükséges, hogy a Duna hullámterében az áradások után felmérjük a víz borította területeket, és erről készüljön egy átfogó térkép, hogy a következő években a biológiai anyag – időben történő – kijuttatásával megelőzzük a szúnyogok kifejlődését.

Hol tartanak most a munkában?

– Körülbelül a Kulcs és Gerjen települések közötti Duna-szakasz feltérképezésének 60-70 százalékával készültünk el. Ez azt jelenti, hogy 2015 óta a Duna ár terében GPS-es nyomkövetővel az áradás levonulását követően végzünk kutatómunkát, és minden kialakuló pocsolyát, vizes részt feltérképezünk. A „bejárást” követően pontos információink vannak arról, hol és mekkora területen helyezkednek el ezek a vizes (szúnyog) tenyésző területek, vagyis a következő évben már célirányosan tudjuk végezni a biológiai irtást ezeken a helyeken. Munkánk során használunk quadokat, mocsárjárót, drónt és kisrepülőgépet is, mert a legtöbb hely nagyon nehezen megközelíthető… mondhatnám úttalan utakon járunk. A terepmunkát – állandó segítőim mellett – önkéntesek és a Pécsi Tudományegyetem biológia szakos hallgatói végzik, ők ezzel egyúttal teljesítik a gyakorlati idejüket is.

Honnan az anyagi fedezet?

– A környékbeli önkormányzatok egy része már belátta, hogy hosszú távon ez a módszer az, amellyel hatékonyan – környezetünket (és magunkat!) nem károsítva – léphetünk fel a szúnyogok ellen. Dunaföldvár, Paks, Gerjen, Bölcske, Foktő, Kisapostag és Baracs települések anyagi támogatást nyújtanak, de Rácalmás és Harta valamint egyéb települések is jelezték „csatlakozási” szándékukat. Az elmúlt években ötvennél több polgármestert kerestem meg a régióban, ismertettem a szúnyoglárvaprogramot, de nehéz a kezdet. Bízom abban, hogy kialakíthatunk egy Budapesttől Szekszárdig terjedő régiót, amelyet biológiai módszerrel kezelnénk a szúnyogok ellen elsőként Magyarországon. Fontos lenne az összefogás, mert az árvízi szúnyog tizenöt–húsz kilométerre is elhagyja „kelőhelyét”, vagyis igazán sikeres csak akkor lehet a program, ha a víz borította területek nagy része kezelve van nemcsak helyben, hanem a régióban is.

Mire hívná fel még a figyelmet?

– A lakosság felelősségére. Sokan azt hiszik, hogy ők maguk nem tehetnek semmit a szúnyogok ellen. Pedig ez nem így van. Minden vízgyülemet (hordók, vödrök, esőponyvák, csatornák, vizes árkok) szüntessünk meg, takarjunk le hálóval, mert ezekben gyakorlatilag mi magunk neveljük ki a szúnyogjainkat. Ugyanis a vérszívók kéthetente újratenyésztődhetnek, és ezek a „helyben kikelt” szúnyogok nem hagyják el nagy távolságra tenyésztőhelyüket (ellentétben az árvízi szúnyogokkal). Vagyis a szúnyogok ellen mindannyian tehetünk és tegyünk is!