Mit takar az életközepi válság?

Életünk végéig több fejlődési szakaszon megyünk keresztül. Minden egyes periódus során az ember új kihívásokkal szembesül, amiket megoldva az adott szakaszra jellemző énerő a jutalom. Az életközepi válság egyénenként eltérő időben, de 40 és 50 éves kor között következik be. A nőknél általában 3-5 év alatt lezajlik, a férfiaknál akár 10 évig is eltarthat.

– Ötven felé már túl vagyunk a családalapításon, a gyerekek általában felnőttek, a munkahelyünkön elértünk bizonyos pozíciót, van fedél a fejünk felett. Vagyis a nagyobb céljainkat megvalósítottuk, az újabbak pedig megritkulnak, jelentéktelenebbé válnak. Jellemzően ennyi idős korban kezdjük jobban keresni az élet értelmét, s feltesszük a kérdést: mi a következő lépés, és vajon mennyit tudok még megtenni? – magyarázta a szakember.

Fiatalságorientáltság

Sajnos az életközepi válság kezelésében nem segít a mai világ fiatalságorientáltsága. Ma nem kérik ki az idősebbek, tapasztaltabbak véleményét, ami sokszor hasznos lenne. Az inflálódó időskor miatt gyakran halljuk a „vén hülye” kifejezést, és nyilvánvalóan nem akarunk egy olyan életszakaszba átlépni, amelyiknek nincs meg az elismertsége. Ám 40-50 évesen el kell búcsúzni a fiatal évektől. Lehet persze görcsösen belekapaszkodni és ragaszkodni a fiatalos életmódhoz, de ez nem jó megoldás. Meg kell tanulni elfogadni a korunkat, és felvenni a megfelelő életritmust. Ne feledjék, minden kornak megvan a maga szépsége, és ha ebben a középkorú időszakban a fiatalkori élményeinket akarjuk tovább hajszolni, lehet, hogy nem vesszük észre azokat a lehetőségeket, amelyekben valóban kiteljesedhetnénk, örömünket lelnénk.

– Férfiaknál szinte klisé, hogy extrémsportolásba kezdenek, hatalmas autót vásárolnak, netán egy jóval fiatalabb partnerrel kezdenek új életet. Ha valaki ebben a korban hirtelen nagyot vált, az lehet meggondolatlanság eredménye. Aki viszont tervezetten igyekszik kikerülni ebből a helyzetből, felméri a képességeit, a lehetőségeit, számba veszi, milyen vágyait szeretné megvalósítani, amelyeket korábban nem tudott, netán időtervet is készít mindehhez, az valóban képes megújulni. Ebben a korban olyasvalamit keresünk, ami testi-lelki-szellemi egészségben tud tartani minket, és amivel akár más emberek hasznára is válhatunk. Már nem a pénz az elsődleges motiváció – mutatott rá a pszichológus.

Már nem a pénz az elsődleges motiváció

Így tett Ildikó is, aki 52 éves lesz az idén, egy éve dolgozik iskolai szociális segítőként. Előtte évtizedekig ékszerekkel foglalkozott a családi vállalkozásban. Aztán 42 évesen várandós lett – nem tervezetten – negyedik gyermekével, aminek természetesen nagyon örült. A kislányával otthon töltött idő alatt fogalmazódott meg benne, szeretne valami olyannal foglalkozni, amiben végre megtalálja igazi önmagát. „Rájöttem, hogy valamilyen segítő szakmában szeretnék elhelyezkedni. Ahhoz, hogy klinikai szakpszichológus legyek, nyolc év kellett volna, ezért a kétéves mentálhigiénés segítő szakember szakot végeztem el egy posztgraduális képzésen. Ennyi idősen elhelyezkedni nem volt könnyű, de sikerült, és nagy örömmel végzem a munkám mindennap, amit mintha nekem találtak volna ki” – mesélte Ildikó, aki azt is elárulta, tisztában van vele, mennyire szerencsés, nem mindenki engedheti meg magának, hogy megfinanszírozza az álmát, vagy hogy bizonyos összeg alatt keressen. Pontosan ezért szorult bele az építőiparba a 48 éves Krisztián, aki az elmúlt 25 év eredményeként szó szerint bele is betegedett a munkába. Mégsem tud váltani, mert nagy fia mellett van még két kicsi is, akiket fel kell nevelni. Szívesen foglalkozna állattartással, de úgy tűnik, álma egyelőre nem valósulhat meg.

Ulicza Henriette szerint minden krízishelyzetet, így az életközepi válság kihívását is kétféleképpen lehet megoldani: jól vagy rosszul. Igyekezzenek lehetőségeikhez mérten a legjobbat kihozni a helyzetükből!