Kicsi lányból nagylánnyá válni: rendhagyó megközelítés is segíthet

„Jó, ha a serdülő lányok meg tudják beszélni ezt a témát legalább egyvalakivel a családból, és nem csupán magazinokból, internetről szerzik be az ismereteket. Az sem mindegy persze, hogyan történik a felvilágosítás a szülő, a pedagógus részéről, mennyire tudják oldottan, természetesen, nem csupán a praktikum mentén kezelni ezt az intim témát.

A közelmúltban Fehérváron is bemutattak egy különlegesnek számító felvilágosító programot Ciklus-show címmel. Az előadó, Déri Éva biológus, családi életre neveléssel foglalkozó tanácsadó műhelyfoglalkozásán pedagógusok, szülők egyaránt részt vehettek, s elleshették, hogyan lehet nagyon barátságosan, nőközpontúan, mégis sok-sok ismerettel megközelíteni a nőiség, a nemi identitás, a családtervezés kérdését.

A Ciklus-show célja, hogy a fiatal lányoknak megmutassák: értékes a testük, és felhívják a figyelmet arra, hogy tudatosan kell bánni a szexualitásukkal. A program mindenhol hasonlóan zajlik, a foglalkozáson puha anyagból készített segédeszközök jelenítik meg például a méhet és a petefészket. A show során a drámapedagógiában alkalmazott módszerek segítenek játékos formában keresztülmenni a női termékenység testi folyamatain. Mindezt jó hangulatú beszélgetés kíséri. A felnőtteknek a módszer segíthet abban, hogy jobban tudják támogatni a fiatalokat, illetve a hölgyek akár saját szexualitásukhoz is közelebb kerülhetnek. A programot kérhetik osztály- és egyéb közösségekbe, lányoknak.

A téma kapcsán 17-18 éves gimnazista lányokat kérdeztünk arról, mit éltek át az első menstruáció jelentkezésekor. Fel voltak-e rá készítve, meg tudták-e beszélni valakivel a helyzetet, és hogyan élték, élik meg testük változásait?

Egyikük azt mesélte: az első menzesze 12 évesen jelentkezett. Akkor még fel sem fogta igazán, hogy mi történik. Igaz, édesanyja korábban elmagyarázta, mi a teendő ebben a helyzetben, tehát annyira nem érte váratlanul. „Mégis, furcsa volt, tudtam, hogy akkor megváltozott valami” – fogalmazott az ifjú hölgy, aki akkor a barátnőkkel is kevésbé beszélt a témáról. Az iskolában volt ugyan felvilágosító óra, de addigra már mindenki átesett az első menzeszen, így a védőnő nem tudott sok újdonságot mondani. Mára a helyzet megváltozott, a szexualitás hittanórán is előkerült, sokat beszélgettek róla, mert a tanár is nyitottan állt a témához. Tavaly pedig még szexuálpszichológus is érkezett az osztályba, akivel akár külön is beszélhettek a fiúk és a lányok. S most már a baráti körben sem tabutéma a szexualitás, mindig van valaki, aki meghallgatja a felvetődő kérdéseket, illetve segít megvitatni a témát.

Egy másik lány nagy tragédiaként élte meg az első menzeszt, mert éppen vendégek voltak náluk. Nagyon megijedt, egyből kérte anyukája segítségét, aki megnyugtatta és elmagyarázta, hogy semmi baj nem történt, sőt, ez jó dolog. Ezután elmondott minden tudnivalót, s azt, mit kell tenni a jövőben menzesz idején. Mivel a családban hárman vannak nők, könnyen tudnak beszélni a témáról.

A harmadik ifjú hölgy napra pontosan emlékszik az első menzesz jelentkezésére. Talán egy kicsit várta is, mivel lány osztálytársai 90 százalékának már megvolt. Édesanyja mindenre felkészítette, így nem érte váratlanul, amikor elkezdődött a vérzés. Ennek ellenére rossz érzést okozott, mivel a közérzetére, az erőnlétére, a hangulatára is hatással volt. Ezek a „tünetek” a mai napig kísérik a menzeszét. Az ő családjában is nyíltan lehet beszélgetni a nőiség kérdéseiről, ezért nagyon szerencsésnek tartja magát.