Az íjászat visszarepít az időben – Vallják a Szentgyörgyi Sólymok

Gyermekkora óta sportol. A fehérvári, akkor még Münnich Ferenc nevét viselő – ma Tóvárosi – iskolában testnevelés tagozatra járt. Alsóban, mint a legtöbb fiú, focizott, s felső tagozatban kezdett el a Velencei-tavon kajakozni. Nagy eredményei nem voltak, de élvezte, a víz lételemévé vált. – Középiskolás voltam, amikor a Velencei-tavi Vízi Sportiskolában a vitorlásokon belül megalakult a szörf szakosztály. A szörf mint versenysport ekkor abszolút újdonságnak számított Magyarországon, amire magam is átnyergeltem. Egy hétvégén megtanultam megállni a deszkán, kezelni a vitorlát. Hamarosan versenyen is indultam.

– Mi volt a legjobb eredménye?

– A magyar bajnoki cím elnyerése 1987-ben. Húszéves voltam akkor. A szörfös karrierem 1989-ben ért véget, amikor megszűnt a Triál nevű cég, amely sportszerek forgalmazásával foglalkozott, és vele a Triál szakosztálya is, ahová időközben átigazoltam. Saját erőből pedig nem tudtam finanszírozni a versenyzést.

– Ez az év más szempontból is nevezetes fordulópontot jelentett az életében…

– Ebben az esztendőben nősültem meg. Aztán 1991-ben kiváltottam a vállalkozói igazolványt, és boltot nyitottunk. Először Fehérváron, majd 1993-ban Iszkaszentgyörgyön.

– Miért éppen Szentgyörgyön?

– Apuéknak Iszkán már megvolt a szőlőjük. Az önkormányzat pedig több tucat építési telket parcellázott ki. Ekkortól nem sok időm maradt a sportra. Olykor elmentem futni, meg kondicionáló edzéseket csináltam, bár ezekre nem nagyon volt szükség a házépítés mellett.

– Feltételezhetően azért nem szakított végleg a sporttal.

– 2000-ben már úgy álltunk anyagilag, hogy tudtam egy szörföt venni. Amikor fújt a szél, mentem a Balatonra. 2006-ban született a fiunk, Andris. Akkor már a bolt sem ment olyan jól, hogy tudtunk volna alkalmazottat foglalkoztatni. Nekem is többet kellett hát a pult mögött állnom. A szörfözés pedig túl időigényes volt. Maradt a kerékpár…

– Sárga öves karatés.

– Igazság szerint Andrist vittem el karatézni először, ahogy nőtt. Aztán a második alkalommal, amint ültem az iszkai edzés alatt a padon, rábeszéltek a többiek, hogy álljak be közéjük… Egyébként az íjászattal is úgy volt, hogy a fiam volt az, aki szerette volna kipróbálni…

– Mennyiben sport és mennyiben hagyományőrzés az íjászat?

– Hagyományőrzés, mert korhű ruhát, fegyvert használunk. Tehát tradicionálisak az íjaink akkor is, ha esetleg műgyantából készülnek. A dolog attól lesz sport, hogy íjászversenyekre járunk, ahol külön kategória a tradicionális íjászoké.

– Az iszkai Sólymok csapatát az azóta elhunyt Nardai László alapította…

– Az egyesület 2013-ban alakult, 2014-ben jegyezték be. Mi Andrissal 2014 tavaszán csatlakoztunk. Az alapító Nardai László 2016-ban tragikus hirtelenséggel hunyt el. 2015-ben ő kért fel, hogy intézzem az egyesület gazdasági ügyeit, halála után pedig engem választottak meg elnöknek. Nardai László és iszkai párja, Rozs Teréz először Fehérváron íjászkodtak. Szentgyörgyön rövid idő alatt másfél tucat tagja lett a frissen alapított egyesületnek. A férfiak mellett nők és gyerekek is íjat ragadtak. Laci nagyon jól összefogta a közösséget. Az is az ő ötlete volt, hogy készítsünk táltosdobokat. Nagy álma volt, hogy legyen saját jurtánk. De ez az álom az önkormányzat anyagi segítsége nélkül nem válhatott volna valóra. Csak a ponyvát csinálta más, a faszerkezetet az egyesület tagjai maguk készítették.

– Az íjászok elmaradhatatlan résztvevői a község rendezvényeinek.

– A Szent György-napokon és a szüreti felvonuláson is mindig ott vagyunk. A környékbeli falunapokra is szoktak hívni minket, de tartottunk bemutatót már céges rendezvényen és szállodában is.

– Mit érez, amikor magára ölti a kaftánt, a süveget?

– Számomra nem egyszerű jelmez az íjászok viselete. Amikor magamra öltöm, át lényegülök. Úgy érzem, mintha tényleg valamikor az V. és X. század közötti időkben feszíteném ki az íjam.

Egészen kivételes ember volt

A doktori címmel rendelkező Nardai László, az iszkai hagyományőrző íjászok egyesületének megalapítója hatvanas évei elején hunyt el. Korábban 14 évig tanított a Műegyetemen, majd pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó cégeknél töltött be vezető pozíciót. Halála előtt néhány évvel költözött ki Fehérvárról Iszkára, ahol nagyon hamar létrehozta a Szentgyörgyi Sólymok Hagyományőrző Íjászegyesületet, amely gyorsan népszerű lett. Az összetartó csapatnak egyaránt tagjai gyerekek és felnőttek, férfiak és nők, összetartásuk példamutató, az íjászversenyeken elért eredményeik pedig dicséretesek. Nardai László egészen kivételes ember volt, aki előbb a hajókormányosi vizsgát tette le, hatvanévesen lovagolni tanult. Nemcsak szerettei, hanem a közösség, a falu is sokat veszített korai halálával.