„Időutazás” a városépítészetben

A rendezvény méltó folytatása volt annak az Ötven éve történt – Volt egyszer egy ARÉV címmel megrendezett programsorozatnak, amelyet az első fehérvári panelépület átadásának 50. évfordulója alkalmából szervezett a Szent István Király Múzeum és a városi önkormányzat támogatásával az ARÉV Baráti Kör Egyesület. A konferencia résztvevőit Cser-Palkovics András polgármester köszöntötte. Elöljáróban az ARÉV tavaly elhunyt vezérigazgatójára, Kiss Józsefre emlékezett meleg szavakkal, majd hangsúlyozta: a város mai gazdasága, jelentős ipari centrummá alakulása nem jöhetett volna létre az elmúlt fél évszázad városképet is átalakító építkezései nélkül. Mint mondta, egy város életében időről-időre előkerülnek bizonyos problémakörök, s érdemes áttekinteni, azokat miként oldották meg az előző évtizedekben.

A konferencián, s a megelőző rendezvényeken együtt emlékeztek az ARÉV-re, az együtt töltött évtizedekre a cég hajdani dolgozói Fotó: Borbély Béla

Annak az ötven évnek, amelyre a konferencián emlékeznek, mának szóló üzenete van: egyebek között az, hogy az önkormányzatnak a lakásépítéssel, s az azzal összefüggő kérdésekkel kapcsolatban együtt kell gondolkodnia a gazdasági vezetőkkel. Az ARÉV és az építőipar változásainak elmúlt fél évszázadára emlékező Hufnagl Lóránt , az ÉVM főosztályvezetője, az ARÉV egykori műszaki vezérigazgató helyettesének személyes élményekkel színesített előadása közben időutazáson érezhették magukat a konferencia résztvevői. A szakember azt vázolta fel, hogyan lett a földszintes házak településéből nagyváros, miként alakult át, fejlődött az építőipar, s annak helyi vállalata, miért lett létszükséglet a tömeges lakásépítés, s kellett bevezetni a hagyományosnál hatékonyabb, termelékenyebb, gyorsabb, de esztétikailag megfelelő ipari építési technológiákat? Mint mondta, bár többféle építési módot kipróbáltak, a paneles technológiával egyik sem volt versenyképes.

Arra, hogy milyen szellemi, szakember gárdát igényelt az új építési technológia, példaként említette, hogy míg 1962-ben 13 mérnök dolgozott az ARÉV-nél, később már 270. Évente 80-100 egyetemista volt gyakorlaton a cégnél és az utánpótlást segítette az ösztöndíjrendszer is. Az ARÉV egykori szakmai vezetői közül Kámán Béla , a cég koordinációs osztályának volt vezetője érdekes információval kezdte az előadását. „Kíváncsi emberként” kiderítette, hogy az első kőépületet 15 ezer évvel ezelőtt, Göbekli Tepe török településenépítették, s a kivitelezésében egy ma is érvényes szerkezetépítési módot alkalmaztak. A ma építészeti problémái közül kiemelten foglalkozott a Clasp épületekkel. Ezzel az építési módszerrel elsősorban iskolák, óvodák, közintézmények épültek. S bár műszaki rendbetételük szükséges, a szakember szerint – aki egyébként tíz éve foglalkozik ezzel a kérdéssel – ezeknek van jövőjük.

Több műszakilag „rendbe tett” épület – Móron iskola és óvoda, Fehérváron laborépület, irodaház, gyógyszertári központ – is igazolja, érdemes foglalkozni velük, s pénzt áldozni a szükséges felújítások elvégzésére. Néhány éve sokan feltették a kérdést: meddig „élnek” a panelházak? Nos, az idő bizonyította, ötven évnél mindenképpen tovább. Kiss Lajos , az ARÉV Baráti Kör Egyesület elnöke szerint azzal, hogy „hozzá nyúltunk” a panelházakhoz, korszerűsödtek az épületek, s megváltozott a lakótelepek esztétikai arculata. Székesfehérváron, a 22 ezer nagyipari technológiával készült lakás közül – amelyből 17416 panelből épült – eddig 21 ezret nyílászárók cseréjével, homlokzatszigeteléssel korszerűsítettek, s többnél elvégezték a szükséges hőtechnikai munkálatokat is.

De a munka nem volt teljes körű. Nem került sor mindenütt a fűtéskorszerűsítésre, nem szigeteltek le mindenütt, minden térelhatároló területet, ezért szükség volna további, az energiatakarékosságot szolgáló lépésekre. Ezt a megújuló energiák hasznosításával is lehetne növelni, a lakónegyedek esztétikai képét pedig zöldtetőkkel, előkertek kialakításával lehetne tovább javítani.