A pörgetés szerelmesei

Hogy milyen lehet egy magyar ökumenikus amatőr faesztergályos-találkozó, ahol nemre, fajra, felekezetre,  egyesületre való tekintet nélkül minden, a pörgetéssel megfertőzött barátot várnak, pláne ha az az első? Ezt bárki megtudhatta, aki a hét végén ellátogatott a fehérvári Asztalos és Kárpitosipari Szövetkezeti  Zrt. (AIKSZ) Berényi úti telepére és műhelyeibe. Ezt sokan meg is tették.

A tréfásnak tűnő meghívó hátterében az áll - tudtuk meg Köpf Jenő főszervezőtől, a társaság vezérigazgatójától, hogy ez a szép, kihalófélben lévő szakma művelői, "szép magyar szokás szerint" legalább háromfelé váltak. Itt most mindegyik irányzat (egyesület) tagjai megjelentek, még Szlovákiából és Szlovéniából is érkezett kolléga. Igaz, a kolléga szót kissé zárójelesen érdemes hallani, mert az ide látogatók között alig találni olyat, aki eredetileg faipari végzettséggel rendelkezik - mondta Köpf Jenő. 

A különféle internetes faesztergályos fórumokon "fakéz" néven ismert szakember kiemelte: a faesztergálásnak Magyarországon régi időkre nyúló hagyománya van, napjainkban iskolai szinten azonban gyakorlatilag már nem oktatják, a mesterfogások csak szájról szájra terjednek. A szakma iránt érdeklődőknek nyújt lehetőséget a 2007-ben alakult Magyar Amatőr Faesztergályosok Klubja, amelyik az egykori asztalosipari kiszövetkezet utódjánál, az AIKSZ-nál működik. 

Az érdeklődés olyan nagy, hogy a szervezők  azt fontolgatják, hogy a fiatalok mellé egy idősebbeket váró szakkör indítását is megszervezik.
A hangulat -  a szerző tapasztalatai is ezt igazolják - soha nem volt rossz, de idén, amikor a vendégeknek Kovács György,  a megyei művelődési központ egykori legendás igazgatója, maga is lelkes faesztergályos, szállást szerzett, és két napig bográcsban főzött, különösen jóra sikeredett. A pörgetés szerelmesei mellett sok családtag érkezett és az utcáról is többen betértek, hogy a legjobb munkákat és a helyben dolgozó fehérvári Demeter László, az edelényi Dróka Imre és Szabó Dezső munkáját megtekintsék.
 
Köpf Jenő, maga is munkaruhát öltve, lelkesen esztergált. -  E tárgyaknak nem a használati, inkább esztétikai értéke a fontos - mondta, és rögtön mutatott is pár gyönyörű holmit, amit "épeszű ember pénzért sem csinálna". Legtöbb rajongója egy  diófából készült kalapnak volt. Mostanában válik el egymástól a minőségi és a tömegtermelés,  s amíg  az iskolában főleg az alapokat lehet átadni, vagy az érdeklődést felkelteni, e munka komolyan fejleszti a kézügyességet - tette hozzá, de egy dologról megfeledkezett. Az ott terjengő fa- és a forgácsillatról, hogy az olyan, mint a szesz: meg lehet részegülni tőle, kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben egyenesen orvosság. E sorok írójának például alig negyed óra alatt elmúlt minden tünete, amit valami most virágzó növény okozott.