Kispályán mindenki szeret focizni

A végeredmény, pedig általában egy hatalmas nevetés, de könnyen a társaság Cristiano Ronaldo-i, vagy Messi-jei lehetünk, amennyiben egy kicsit trükkösebbek vagyunk.

A magyar foci érdekessége, hogy a világon, egyedülálló módon csak nálunk léteznek 5+1 összetételű bajnokságok. A kispályás labdarúgás egyébként mindenhol a futsal szabályai szerint, 4+1-es felállásban zajlik, de valamiért nálunk ez másként alakult. Ettől függetlenül természetesen a magyar futsal-élet virágzik.

Az 5+1 es rendszernél is a nagypályás labdarúgás szabályaira támaszkodnak, ötvözve a kispályás játék sajátosságaival. Azokat a kérdéseket illetően, amelyeket a helyi, speciális szabályok nem tartalmaznak, minden esetben a nagypályás játék szerint járnak el. Itt nem a futómennyiség, az állóképesség, vagy az erő játssza a főszerepet, sokkal inkább az ügyesség. Az a jó kispályás labdarúgó, aki a legnagyobb mértékben képes összhangba hozni a trükkösséget a cselezéssel. A teremlabdarúgás hazája Dél-Amerika, az 1930-as években Montevideoban egy argentin labdarúgó edző, Juan Carlos Ceriani edzéseket tartott a helyi ifjú katolikusoknak. A gyakori esőzések miatt rendre félbe kellett szakítania a foglalkozásokat, és akkor jött az ötlet, hogy a focit teremben folytatják, és 4+1-es felállásban, speciális szabályok szerint játszatja a srácokat. A dolog sikeresnek tűnt, gyorsan elterjedt a híre az egész kontinensen. Különösen a brazilok szerettek bele a játékba, ahol az első bajnokságot is kiírták. Hazánkban a hatvanas évek kezdetén indult az 5+1-es rendszerű játék, és a szisztémát mára cirka hatvan ezren játsszák. Székesfehérvár ebben is úttörő szerepet vállalt.