Előz az orosz metrókocsi

Az alkotás – amelynek létrejöttét lapunk is nyomon követte –, a Na Mi Újság Wagner Úr? Kulturális és Sportegyesület központjánál, a régi malomnál áll. Az, hogy a metrókocsi odakerülhetett, az egyesület alapítójának, egyik motorjának érdeme. Ő vásárolta meg az egyesülettel karöltve  a kiszuperált orosz metrókocsit, amit Csákberénybe hozattak.  Ezt követte aztán  a kortárs művészeti installáció – nem kevés földmunkával is járó – kivitelezése. Takács József Lajos, azaz Layota, a svéd–magyar állampolgár, üzletember, műgyűjtő, az egyesület egyik alapítója,  a malom és a magtár tulajdonosaival együtt  azt szeretné, ha ez a régi épület kulturális centrummá, a kortárs művészet bázisává is válna. Layota a szimbolikus látványról azt mondja, akár a nemzet felemelkedését is jelképezheti, hiszen a földből végre előretör a metrókocsi, amelynek eddig a mélyben, a sötétben kellett léteznie... A metrókocsit az ősszel Layota meghívására két neves svéd graffiti művész, Khaos és Fits dekorálta. Layota szerint a graffiti színt visz az emberek életébe, emellett nyitottságra, toleranciára nevel. Hiszen a graffitit olykor üldözik, pedig művelői között nagyszerű alkotók is vannak.

Az avatáson jobbra Szalai András, mellette az alkotó,  Zsemlye Ildikó

Példa erre a két svéd művész is, akiket ma már a világszámos országába hívják, hogy színt vigyenek munkáikkal a nagyvárosi szürkeségbe... A svéd graffitisekkel lapunk még alkotás közben találkozott a metrókocsinál. Azóta nem csak a metrókocsi és környezete készült el, hanem a malom is sokat szépült.

Különleges látvány fogadja az autósokat a település határában, íme A földből kitörő metrókocsi

A Na Mi újság Wagner úr? Egyesület mindenesetre elérkezettnek látta az időt, hogy egy jó hangulatú összejövetel keretében felavassa Zsemlye Ildikó szobrászművész alkotását, A földből kitörő metrókocsit. Persze, úgy ahogyan azt manapság szokták: beszéddel, a nemzeti szín szalag átvágásával. A művet Szalai András építész méltatta, és a land art irányzathoz sorolta: kijelentve, hogy egyenes folytatása is Zsemlye Ildikó eddigi munkásságának, hiszen a szobrászművész kisplasztikái között is akadnak járművek, főleg mozdonyok... Majd kijelentette: a földből kiemelkedő csákberényi metrószerelvény voltaképpen arra hivatott, hogy leelőzze a felcsúti kisvasutat. Majd Szalai András nagy nehezen átvágta a nemzetiszín szalagot. Nagy nehezen, mert az ollóhordozó megjelenésére kissé várnunk kellett, és a szalagátvágás sem ment neki olyan profin, mint ahogyan azt nagy állami ünnepségeken láttuk – hiába, na, ezt még tanulni kell! – de a metró kétségkívül ettől még fel van avatva... A malom termei is folyamatosan megújulnak. Ezért az avatást egy napig látható kiállítással kötötték össze: a régi épületben létrejött tágas rendezvényteremben a 75. születésnapját ünneplő (na jó, már 75 és fél) Ujházi Péter munkáit állították ki: mégpedig azokat, amelyeket a gyűjtő, Layota nagy becsben tart. Ujházi Pétert és munkáit Erdész László galériatulajdonos méltatta, és felhívta a figyelmet arra az Ujházi-képre, ami Layota szívének különösen kedves. A kép Layota svédországi házában készült, 1988 (!) nyarán – a pontos dátum is szerepel Ujházi munkáján –, annak örömére, hogy a svéd média világgá kürtölte: Magyarországról végképp és biztosan kivonulnak az oroszok.

Ujházi Péter festőművész kiállítását Erdész László nyitotta meg
Fotók: Arany Gold Zoltán

Az egyesület összejövetelén Nagy Ernő két filmjét is levetítették: az egyiket Ujházi Péter New York-i tanulmányútján forgatta, a másik Khaos és Fitz graffitiművészek csákberényi munkálkodásáról szól.