Amanda, a bor felsége

Az adonyi szőlőhegyen borkirálynőt választott a „Dunamenti Szent Orbán Borrend, Adony” tagsága  a múlt szombaton, éppen védőszentjük, Szent Orbán napja alkalmából.

Méghozzá Kozmér Amanda személyében.

Aki azt hiszi, hogy nevezett hölgy a szépsége és fellépése  miatti marketingfogása a jeles bortermelőknek  nos, annak igaza is van, meg nem is.

Amanda szép,  eredeti és vonzó. Fellépését sem érheti kritika, hiszen, aki jelen volt a választáson, láthatta, hogy az ifjú hölgy derűs magabiztossággal, lenyűgöző hozzáértéssel és kellő választékossággal képes beszélni a borról.

Mi több: A Borról!

Volt egy mosolygós pillanata  megválasztásának: midőn a borrend kiváló nagymestere méltatta Amanda érdemeit, így szólt: már gyerekkora óta szereti a bort.

A fogalmazás pontos - ám az Adonytól távoliak tán félreértették. Természetesen nem arról volt szó, hogy a három évre megválasztott borkirálynő gyerekkora óta issza, netán vedeli a bort  hanem arról, hogy már nagyszülei és szülei is neves szőlőtermesztők, borkészítők voltak, derékszakasztó, fejfájdító munkájukban a mai borkirálynő már kisgyerekkora óta részt vett, ismeri annak csínját-bínját, kultúráját, s felnőve a borfogyasztás titkait is megismerte.

E titkokból csak egyet most, amit Amanda apja szinte oda se figyelve tett  általunk közkinccsé: bort nem azért iszik az ember, hogy berúgjon. Hanem barátságból, barátokkal. 

Szóval, az adonyi borkirálynő mostantól három éven át fogja hirdetni az adonyi borok rendkívüli fejlődését, képviselni szülőfaluja borászait.

Magáról a borkirálynőről s az ő családjáról is érdemes azért néhány mondatot ejteni.

Például, amikor a látogató belép a családi présházba, az adonyi szőlőhegy Kápolnasorán, rögtön a borkínáló asztal fölött,  a falon egy idézet ragadja meg a figyelmét. Így szól:

"A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása!"

Amanda ebben a szellemben nevelkedett. De nagyjából ötéves korától tudta, hogy ő semmi más nem akar lenni, mint  ötvösművész.

Érettségije után az is lett: ezüst- és aranyműves. Majd elvégezte a Budai Rajziskolát, mivel az Iparművészeti Egyetemen szerette volna betetőzni ötvösi képességeit.

Ott azonban történt egy kis baj. Hirtelen fémallergia alakult ki nála - közvetlenül azután, hogy az egyetem képzései közül bemutatták neki a formatervezői szakot.

Ma is azt mondja, hogy ez a bizonyos allergia tudat alatt lépett föl nála: gyerekkori álmát felnőttkori álmával akarta lecserélni. Ugyanis azonnal beleszeretett a formatervezésbe. Mára már diplomás bútortervező lett belőle.

Diplomamunkáját mi másról is készíthette volna, mint a borkultúráról. Átgondolta a borkínálás hagyományait  és látta, hogy egy őskáosz az egész. Hova álljon a borász, hogy senkinek ne fordítson hátat? Hogyan töltsön, mibe, hova tegyék a poharakat, dekantáló edényeket, köpőcsészéket? 

Írják be a hölgy nevét az internetes keresőbe, és meglátják, hogy ezen átfogó és még senki által nem kezelt problémára milyen megoldást talált ő.

S ha azt meglátják,  akkor már teljesen természetesnek fogják találni azt is, hogy ő lett az adonyi borkirálynő.

De miért nem az országos?