Mintha a Titanicon ülnénk - a túlnépesedés veszélyei mindennapi életünkre

A székesfehérvári székhelyű, de országhatárokon is átívelő tevékenységet végző BOCS Alapítvány elnöke, Simonyi Gyula elöljáróban halkan csak annyit jegyez meg, ő maga legalább 22 éve vitatkozik a zöldekkel abban, mekkora szelet jusson a megannyi környezetvédelmi téma között a túlnépesedésnek. Hozzáteszi: még sosem sikerült plenáris üléssé tenni a témát, pedig ha van valami, ami valóban globálisan mindenkit érint, Timbuktutól Tatabányáig, akkor ez bizony az.

- Induljunk ki abból a kívánalomból, miszerint legyen minden egyes ember egyenlő e bolygón! Ha minden ember egyenlő lenne, egyenlő jogokkal és a javakhoz való egyenlő hozzáféréssel rendelkezne a Föld minden pontján, akkor a mai magyar emberek életszínvonala szinte pontosan a mostani felére esne vissza. 

A BOCS több éve igyekszik rávilágítani a túlnépesedés okozta ökológiai katasztrófa közelségére, de a jelenlegi környezetvédelmi trendek mellett, melyek elsősorban a nulla hulladék, vagy a klímavédelmi programokra koncentrálnak, szavukat alig hallják meg a döntéshozók. A túlnépesedés felelős családtervezéssel való megállítását még csak meghallgatják a mindenkori kormányok felelősei, ám a születésszabályozás, de még inkább a fogamzásgátlási módszerek terjesztésének fontosságánál már falakba ütköznek - például egyháziakba. Akár így, akár úgy, azt sem egyházi vezetők, sem politikusok nem vitatják, hogy az emberiség mára egyszerűen kinőtte ezt a bolygót.

 - Az igazi ökológiai szemlélet ott kezdődne, hogy ezt végre belátjuk s helyette nem a fenntarthatóság látszatát toldozgatjuk-foldozgatjuk, mint most - mondja Simonyi.

A jelenlegi túlnövekedést legegyszerűbben egy olyan autóval tudnánk szemléltetni, amelyik meredek emelkedőn száguldott felfelé eddig, ám elfogyott az út, s a jármű most a levegőben, a semmiben rohan tovább. A Római Klub már 1972-ben kiadta jelentését az utolsó pillanatról, amely akkoriban jött el, s azonnali beavatkozást, cselekvést sürgettek. Az akkori tanulmány még élő szerzőinek egyike ismét megvizsgálta, mire számíthatunk 2052-ig. Simonyi Gyula szerint a jövőbeli helyzetet a Titanic sorsával lehetne legjobban modellezni: mindenki tudja, hogy kevés lesz a mentőcsónak, de senki sem tesz semmit. Pedig a képlet nem lenne túl bonyolult,  három tényezőre kellene nagyon figyelni: hányan vagyunk, mennyit fogyasztunk és ezt hogyan tudjuk mind kedvezőbb energiahatékonysággal teljesíteni? Az első kérdéssel azonban jelenleg szinte alig valaki foglalkozik. A hónap elején elhunyt szociológus, Kopp Mária által létrehozott Népesedési Kerekasztalnak Simonyi is tagja, de javaslataikból egyelőre keveset fogadtak meg a döntéshozók.

 - Ma világszerte 215 millió házas, termékeny nő nem élhet a családtervezéssel. Kevesen látják azt is, hogy saját, hazai demográfiai helyzetünk  - fogy a magyar!  - megoldása szintén az, ha megáll a globális népességrobbanás. Ha az afrikaiaknak rossz, rossz lesz nekünk is, itt, Magyarországon, hiszen például a rengeteg, nem kívántan megszületett ember a munkaerőpiaci negatív tendenciákat erősíti, miután az olcsónál is olcsóbb afrikai és ázsiai munkaerő Európába áramlik.

- Afrikával nem azért kell törődnünk, mert sajnáljuk a feketéket, hanem saját, jól felfogott érdekünkben is  - összegzett a BOCS vezetője.

Népesedéspolitika vs. pártérdek?

Kocsis Noémi

Elgondolkodtató tény, hogy ha valaki csak egyetlen nem kívánt nemzésben felelős, máris 500 százalékkal emeli meg saját ökológiai lábnyomát. A helyzet az, hogy Magyarország lakossága ma másfélszeresen terheli túl saját életterét. Ha tehát magasabb színvonalon szeretnénk élni, az egyszerű képlet szerint kevesebb népességet engedhetnénk meg magunknak. Ezt persze ma gyakorlatilag senki sem támogatja a már tízmilliónál is kevesebb magyar országában. A politikai erők, pártok a legkevésbé --  mint az egyik kisebb, de még kormányban lévő párt képviselője megjegyezte, tudnak a problémáról, így azonban  saját szavazóbázisuk is csökkenne...