Áthallások a régi válságra adott válaszokból

A fiatal professzor szerint az akkoriban Nagy Háborúnak nevezett világégést követően általános nézőpont volt, hogy a hagyományos típusú kapitalizmus teljes egészében válságba jutott. Sokak szerint ez a liberalizmus válságát is jelentette, s ide kapcsolódott az európai társadalmak szociális válsága. A szegénység, a munkanélküliség és a kilátástalanság alapvetően határozza meg ebben a korszakban Európában a közgondolkodást.
A kis államok többnyire csak külföldi hitelekkel és segélyekkel tudták gazdaságukat rendbe tenni,  s ez automatikusan magával hozta az eladósodást is - e folyamatokat csak tetézte az 1929-es világválság. A háború után a birodalmak helyére soknemzetiségű kis államok léptek, s mindegyik a protekcionizmusra építette gazdaságpolitikáját, megszakadtak a korábbi jó kapcsolatok, s elvesztek az ezekből fakadó jó lehetőségek.

A válaszok egy csoportja antidemokratikus, antiliberális, totalitárius volt  - ezek mind kudarcot vallottak. A legelső az Oroszországban, majd Szovjetunióban kialakult bolsevik kommunizmus,  a másik a parlamentarizmust felszámoló, korporatív államot építő olasz fasizmus, végül a náci Németország nemzeti szocializmusa. A nem totalitárius megközelítések közül egy autoriter, rendkívül antilibertariánus megoldás is született. A határok itt elmosódnak  - a társadalmi csoportok helyett a közösség megerősítését akarták elérni, elutasították a többpártrendszert,  a parlamentet különféle érdekcsoportok játékterének tekintették. Ez a modell Portugáliában és Ausztriában alakult ki.
A harmadik út, amely e térségben megfigyelhető, két pápai enciklika nyomán rajzolódik ki és a korszak keresztény-konzervatív gondolkodóinak nézetrendszerében öltött majd testet. Az egyik XII. Leó Rerum novarum enciklikája, a másik XI. Pius pápa Quadragesimo anno körlevele volt. Ez a fajta gondolkodásmód lett az, amit hivatásrendiségnek neveznek. Ezekben olyan alapelvek találhatóak, amelyek ma az EU alapelveinek számítanak. A szolidaritás, a szubszcidialitás - a problémáknak lehetőleg azok keletkezési helyén kell megoldódnia, és a felsőbb szintek beavatkozásának a szükséges minimumra kell korlátozódnia - kifejezéseket, a tulajdonból fakadó szociális kötelezettségvállalás elvét először ezek fogalmazták meg. E rendszer az ember helyét és szerepét másként látja, mint az individualista gondolatrendszer, a közösségekben, a családban, a hivatásban és a nemzetben. Fontos, hogy ezek az alapvetések nem piac- és nem kapitalizmus-ellenesek, de azok vadhajtásait szeretnék szabályozott keretek között látni. E nézetek hatottak a korabeli Magyarországon is, ahol olyan  nagy gondolkodók álltak mellé, mint Prohászka Ottokár, Vas József, Mihelics Vid, Kovrig Béla - sorolta a professzor.